Kígyóbőr

Kígyóbőr

Korfun találtuk Timivel. Egy nálam levő boxgép filmkamrájában csempésztem haza. Most került sor rá és kezdem halványan megérteni, mi hajthatja Joel Witkint meg H.R. Gigert. Két üveglap közé préseltem be a nekem tetsző darabjait, majd fekete háttér előtt surlófénnyel átvilágítottam.

Nagyon érdekes ez az egész attól, hogy olyan perspektívajátékot kapunk, ami a kígyóbőr sejtjeinek ritmusával, ezekkel a pikkelyszerű dolgokkal, már eleve megbolondítja a teret, a világítás még belevisz ebbe valamit, és az egész egy hullámzó, pulzáló ritmussá áll össze. És ez a nagy erénye is ennek, hogy miközben egy teljesen halott ügyet fotózunk, egy levedlett kígyóbőrt, mégiscsak megtelik élettel. És ez ennek köszönhető, a világításnak, annak, hogy hogyan választotta meg a perspektívát Endre, és annak, hogy mindezt utána hogyan komponálta képpé. Azt gondolom, hogy miközben nem a szokásos csendéletet kapjuk, mégis beleillik ebbe a témakörbe, merthogy gondolkodásra késztet, mindenféleképpen kivált valamilyen viszonyrendszert az emberből, és esztétikai értelemben is abszolút helyénvaló a dolog, úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is. Endre, légy szíves nagyobb tempóra kapcsolni, szükségünk van rád, ne csak csöpögtesd ide nekem a képeket, hanem tessék nagyobb tempóban küldeni a leckéket! (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

29
Értékelem!

Kedves Endre, ez egy nagyon érzékeny, finom munka, Zsolttól tudom, hogy kedveli az archaikus technikákat és gépeket, tegye meg, hogy okulásképpen is, küld a munkáiból még!

Új hozzászólás