Jégzajlás

Jégzajlás

Végre egy lágyrajzú, piktoralista stílusú híd/város fotóm is elkészült. Az objektív egy saccper 150 éves valami, egy szál szemüveglencse réztubusban, ha a rekeszt kiveszi az ember - és ki kell venni - akkor f4-es fényerejű. A nega forte 9x12-es, 200-as. A hívás: Rodinal 1:100-ban, 1 óra 20 fokon.

Sokat káromkodtam, mert a sárga szűrőt vagy 10x beleejtettem a hóba, vagy villamos ment el pont mögöttem, vagy egy teherautó... Emberek nem mertek közelíteni, de a megoldást a rendőrség hozta, a diáktüntetés miatt lezárták a partszakaszt, ahol voltam, így nem jöhetett arra semmi...:-) A rendőrök nem zavartak, főleg, amikor látták, hogy időnként az ég felé rázom az öklömet. :-)

Jó kis képeslap anno, van benne valami, ami túlmutat a nyálkás, zúzmarás, hideg saras télen, és ha van vele problémám, az csak technikai. Értem én a tiszteletet a régi korok iránt, a régi technikák iránt, és ez nagyon fontos, de a régi hibákat nem kell ebbe a körbe belevenni, mert azért a régi mesterek is igyekeztek hibáikat a lehetőségeikhez mérten korrigálni. Persze vannak szép hibák, és van a korral járó rothadós hiba is, bele lehet szerelmesedni ezekbe, én megértem, de a tónus felemássága nem ez a kategória. Azaz ahogy régen maszkoltunk, nem ártana eldönteni, melyik tónus tetszik, és ahhoz belőni a teljes képet, mert most 3 sáv látható, jobb szélen egy lírai elrajzolt, bal szélen egy komor borongós, és középütt az, ami nevezhető korrekt korrajzi tónusnak is. Bármelyik igaz lehet, de most olyan érzésem van, hogy ez így egy laborálatlan kontakt, vagyis nincs befejezve. Nem tudom, Endre egyetért-e velem ebben, mert minden tiszteletem a megszállottaké, eszembe nem jutna kihipózni azt, ami Endrét ebben lázban tartja olyannyira, hogy még a rend őreit is elámítja vele, szóval mer a fene kekec lenni, a három csillag azért megvan, ha rezeg is a léc a technika miatt, de vállalom azt is, hogy én ezt rosszul értem, és ez így jó, hibásan. Mondom, nem az életlenség a bajom, az teljesen rendben van, hanem a sávos tónusrend. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Fogalmam sincs, illik e értékelés után beleszólni:-) Köszönöm az értékelést, szerintem még lágy szívű is voltál:-))) A tónusos sávozódásra keresem még a magyarázatot én is, majd ha rájövök, szólok:-)

Köszönöm, nagyon tetszett ez a szelíd bók, tényleg illik a kép szelleméhez:-)
Hamarosan gondolom felkerül az "elbaltázott" változata is a képnek, jó szemlélődést, gondolkozást:-)

Olyan szép ez a kép, hogy nem is rontom el a további hozzászólásommal.

Tényleg nagyon szépek azok a fotók is, de azért Ferenccel is egyetértek. Bizonyos fokig polarizálni kell az érzelmeket, a behatásokat is, hogy meginduljon az áramlat. Ad egyfajta lehetőséget a tökéletesség keresésére, finomítására az állandósult környezet - talán éppen a beszűkült tér és idő befelé fordító ereje miatt, de közhelyszerűen tompít is.
Nekem, aki csak részben járatos ebben a világban, azaz van némi kapaszkodóm (emberek, tájjegyek, fénykép...) de részleteiben idegen amit lát, érdekesnek, szépnek, mutatkozik, és több esetben egyedinek is - főleg, ha nem az ismert kultúrkörre támaszkodik az ábrázolás, hanem a sajátjára. De a huszadik ilyen fotónál már a hatás tompul e lapon is. Mi van ez ezredik, vagy tízezredik esetében? Bizonyára ezt általánosíthatjuk is.

Szerintem ez így elég meredek... Ennyi erővel minden fotóra mondhatjuk ezt:-) Tiédre, enyémre, mindenkiére:-) Ez már majdnem szolipszizmus:-)

Szerintem csak mások, más tájak, más kultúrák, számunkra ismeretlen világ, ezért nagyobb figyelemmel nézzük, számunkra nem váltak még unalmassá.:)

Illetve erősen ajánlom megnézésre mindenkinek az alábbi linket (mintha szebbek lennének a képei az enyémnél, állapítom meg némi szomorúsággal:-D ):
http://www.theplatform.info/feedcontent/...

Meghallgatom, úgy éljek, érdekel engem is:-))

A keddi Fotocaffe műsorban erről a képről is beszélgettünk Sebestyén Lacival.

Nekem is nagyon tetszik ez a kép! Engem a foltok nem zavarnak, fokozzák az "anno" érzést. Dolgozhattál vele rendesen. Engem is mindig vonzott az analóg technika, voltak is próbálkozások, de túl lusta vagyok hozzá.
Gratulálok!

Nekem ez a kép tetszik. Nagyon izgalmas, ahogy a jégtáblák darabolják a híd sziluettjét, minduntalan arra téved a tekintetem.
A Budapest Anno-t én is érzem, de nehéz nem érezni. Előkerestem a könyvet is, talán a korabeli fotók kicsit élesebbek voltak :)
Üdv. István

Egenám, de akkor lesimul és elkenődik a Duna... :) Ilyen extrahosszúakat én is lőttem párat (itt a földön is), és bizony van még a dologban lehetőség.

Köszönöm, de tényleg:-) Érdekes, szerintem meg igazából ez fotózás egyik legkönyebb ága... nem mozog, nem pofázik:-) A Linhof tankönyvemben egyenesen "stepchildren"-nek mondják.

Kell egy masszív állvány. Kell egy nagylátószögű meg egy normál lencse és hajrá. Ha utálod az embereket, használj alacsony ISO-t meg egy 8x vagy akár 16x ND szűrőt és tiéd a Kánaán (vagy az atomháború után):-) Mellesleg jól lehet gyakorolni vele, hogy adott helyzetből a legjobb kompozíciőt próbáld meg kihozni.

Ha nem akarsz ND szűrőt, akkor is alacsony ISO és sok-sok alexpós, rövid záridejű felvétel, aztán rakd egymásra őket a PS-ben és olvaszd össze őket. Az eredmény kb ugyanaz.

Köszönöm:-) A foltokra nem jöttem rá, szerintem az "optika" színkorigálatlansága eredményezi, meg gömbi torzítás együtt, a hó maradéktalanul le lett törölgetve, ellenőriztem utólag is... esetleg, az nem lehetetlen, hogy valami pára... de azt nem tudom ellenőrizni.
Jogosak az észrevételeid, sajnos a korlát az korlátozott:-) Van nagylátós és undorítóan éles, f64-es:-), felvétel egy aristostigmat weitvinkellel, majd egy idő után felrakom azt is werkfotó gyanánt:-)

Kedves Endre!
Igazi korhű felvétel.., nagyon adja a múltszázad elejei életérzést!
Nem egyszerű egy modern technika, eszköz mentes képeket készíteni a városról, azaz nekem nem sikerült maradéktalanul, ezért is értékelem, ahogy a hívás munkát is, szép.
A kis sztori is tetszett teljesen átérzem.. :)
Gratula!

Hangulatos lett, teljesen budapestannó hangulata van. A kisebb képtorzítások, a foltok (csak nem a sárga szűrőn a hó maradéka? ), meg gondolom a direkt lágyra hívott tónusok adják ezt az érzést. Van valami elmúló idős, visszatekintős, tényleg festményszerű hatása.

Egyedül csak a tetejét érzem leheletnyit szűknek, de persze ha feljebb tolod a képkivágást, akkor meg a tükörképbe vágsz bele, ami szintén nem lenne jó. Mondjuk ha lentebbről fotózol akkor ez összejött volna, de szerintem te (gondolom nem véletlenül) éppen szemmagasságban csináltad a képet. :)

Új hozzászólás