Spontánnak kell lenni észrevenni a dolgokat és tudatosnak megmutatni azokat.

Zsolt, köszönöm, megpróbálom újra (tudatosan)- amúgy a kép tényleg nem komponált, se nem elfordított. A munkahelyemen beszivárgott a fény az ablakon, és ezt az árnyékot rajzolta ki. Így, ilyen ferdén.
Gyakran gondot okoz nekem ez a tudatosság dolog - nem veszíti el ezáltal az ember a spontaneitását? Vagy a kettőt kell megtanulni összeintegrálni?

Számomra külön izgalmat rejt a fal domború mindtája is. Azonnal megfogta a tekintetemet.

Nagyon szeretem a lakásunkban én is a pásztázó fényeket. Itt talán egy üveglapról verődik vissza a fény, olyan, mint amikor a szomszéd házában kinyitják az ablakot, és onnan verődik vissza. Nagyon izgalmas ezen a szöveten, vagy tapétán ez az árnyjáték - úgy mesél, hogy anyagában semmi nincs ott a fotón, csak a "vászon". És bár szürke, és bár árnyék is, nekem mégsem a szürkeség és mégsem az ányéklét dereng fel amikor ránézek e képre, hanem egy virágos otthonnak, ahova éppen fény vetődött.

Nekem nagyon tetszik ez a kép. A forma elég hozzá, hogy megmozgasson és a fényesebb sáv középen is klasszul "színesíti"... Fektetve is teljesen jó lenne szerintem.

Ebben a képben szerintem sokkal több van, mint szürke és árnyék. Élő, a fény felé törekvő növények vannak, látszik a szándékuk és az eredménye is, a hosszú szárak. Aztán látszik egy alap, a sötétebb rész és látszik egy levegősebb rész, a jobb oldalon, a virágoknál pedig a fényesebb rész Weöres-t idézi: "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."