A Szekszárd sorozatból.

Itt felépül lassan egy teljes Szekszárd képeskönyv, igaz, hogy nem biztos, hogy a szekszárdiak ennek annyira örülnek, ha szembesülnek azzal, amit Tamás láttat velünk. Ez egy egészen szürreális kép. Ha nagyon elvetemült akarnék lenni, akkor akár Kandinsky-t is mondhatnám előképnek abban az értelemben, hogy itt is mindenféle fű, fa, bogár furcsa helyeken van, repül az autó, közben a nagy tábla, mint egy protestálás, mutatja, hogy ez egyébként valami másról szól, de a tuják tetején elrepül ez a gépjármű, Kassák Lajos nikkel szamovárjára hajazva. Komolyra véve a szót, ez egy jó kép, de ezek a szürkés-kék tónusok ebben a megvilágítási helyzetben szomorúvá teszik ezt az üzenetet, ezeknek a humora, az iróniája akkor tud jól működni, ha nem a borongás felé visszük. Az fontos és jó, hogy ezeket a felhőket megláttad, de valószínű, hogy egy kicsit korábban fényképezel, akkor talán a napnak az erejéből még valamit kapunk, és kicsit jobban tudnak élni ezek a színek. Kellenének nekem azok a homokszínek, azok a zöldek, amik a fákat jellemzik, talán az se ártana, ha a tábla nem ebben a szürkés-kék színben mozogna. Így most az élményem olyasmi, hogy itt szomorúak vagyunk azért, mert itt tartunk, hogy már ember sincs az utcán, és ennyire falanszter világban élünk, miközben ez nem tökéletesen biztos, hogy így van, még akkor sem, ha a jelek erre utalnak. Kompozíció rendben van, nekem csak a megvilágítás az, ami kérdéses, bár a képnek a jobb oldalából a zászlók mögötti részt én levágtam volna, ugyanis ott egy újabb perspektíva nyílik azáltal, hogy a felhőknél egy világos folt bekerül, az elviszi a figyelmemet a kompozíció belső erejéről. Tamás, egy dolgot azért zárójelben engedj meg, hogy felhívjam a figyelmed rá, nevezetesen, hogy anno egy szálat felvettél, amikor kimentél az erdőbe önportrézni, vagy amikor a szekrény előtt készítettél vallomáserejű önarcképet - azt az irányt se kéne hanyagolni. (hegyi)
értékelés: