az elfordulás

... avagy a jelenlét bizonytalansága

Az egy érdekes kérdés, hogy azt mondja Tamás, hogy a „jelenlét bizonytalansága”, és ezt a sorozat nagyon jól mutatja, csak éppen fordítva megyünk. A jelenlét bizonytalanságát én abban látnám, ha ez egy megfordított képi sorrend lenne. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy meg kellene fordítani, de az biztos, hogy ebben a formában most egyre inkább a jelenlét válik hangsúlyossá. Pont nem a bizonytalanságot mutatja, hanem azt, hogy egyre erősebben állok a lábamon, egyre erősebben itt vagyok, kibújtam a szekrényből. Maga az ötlet nagyon tetszik, és ezt egy jó megoldásnak tartom. Arról nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy ez a méret és ez a forma az, ami ezt az elfordulást jól mutatja. Lehet, hogy valamit én ezzel még dolgoztam volna a képszerkesztőben, úgy, hogy azt a ritmust, amit most a szekrény ajtajának két oldalsó díszítése ad, és mint egy filmkocka tud jelen lenni ez a sorozat, erre valamit lehet, hogy ráerősítettem volna még. Ha már így négyesben gondolkodom, akkor azt is el tudom képzelni, hogy nem kötelezően teljesen ugyanazt a beállítást használva, mondjuk az első képen meghagyva a bal oldali csíkot, aztán ezzel menni tovább, és az utolsó képen csak a jobboldalit meghagyni. Azért, hogy ne legyen ennyire didaktikus a képsor. Mert így most a változatosságot csak a személy megjelenése adja. Ebben nekem kicsit az a gondolatom támad, hogy régi keresztrejtvényes könyvekben volt olyan feladat, hogy fedezd föl a különbségeket a képeken, és én most keresném ezeket a különbségeket, de ez most csak a szereplő által valósul meg. Egy játékosságot még belevittem volna, hogy ne vegyük ilyen túlságosan komolyan magunkat. Megcserélni egy-két könyvet a könyvespolcon, hogy az ember tudjon még mit fölfedezni benne egy hét, egy hónap múlva is. Ez már tényleg csak az én ízlésemről szól, és nem arról, hogy az a képsor ezért hibás lenne, úgyhogy a kettes leckét elfogadom, ezzel megvan az első osztályban a második munkád is. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönöm az elemzést.

Ádám, Nagyon köszönöm!

Nóra, Mariann, Ágnes : Köszönöm. Még csak annyit, hogy nem az egész világ olvas balról jobbra. De nem akartam túlságosan egyértelművé tenni.

Nekem is nagyon tetszik. Optikai csalódásnak is elmegy. Olyan mintha jobb fele nőne a kép, közben ugyanaz, csak a modell válik a végén egészen láthatóvá. Ügyes munka.

nekem pozitív dolgokat sugall a kép - amennyiben balról jobbra nézem - előbukkansz a homályból szépen lassan, megfontoltan, majd szembefordulsz önmagaddal... és velünk, akik nézünk. Még nem vagy teljesen kész...még áttetsző vagy kissé, de bízom benne, hogy előbb vagy utóbb teljesen láthatóvá válsz, igazi hús-vér emberré...

Nekem ez nagyon tetszik. Nem szoktam csak ennyit leírni, de tényleg nem tudnék hozzátenni semmit. :-)

Új hozzászólás