... avagy a jelenlét bizonytalansága

Az egy érdekes kérdés, hogy azt mondja Tamás, hogy a „jelenlét bizonytalansága”, és ezt a sorozat nagyon jól mutatja, csak éppen fordítva megyünk. A jelenlét bizonytalanságát én abban látnám, ha ez egy megfordított képi sorrend lenne. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy meg kellene fordítani, de az biztos, hogy ebben a formában most egyre inkább a jelenlét válik hangsúlyossá. Pont nem a bizonytalanságot mutatja, hanem azt, hogy egyre erősebben állok a lábamon, egyre erősebben itt vagyok, kibújtam a szekrényből. Maga az ötlet nagyon tetszik, és ezt egy jó megoldásnak tartom. Arról nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy ez a méret és ez a forma az, ami ezt az elfordulást jól mutatja. Lehet, hogy valamit én ezzel még dolgoztam volna a képszerkesztőben, úgy, hogy azt a ritmust, amit most a szekrény ajtajának két oldalsó díszítése ad, és mint egy filmkocka tud jelen lenni ez a sorozat, erre valamit lehet, hogy ráerősítettem volna még. Ha már így négyesben gondolkodom, akkor azt is el tudom képzelni, hogy nem kötelezően teljesen ugyanazt a beállítást használva, mondjuk az első képen meghagyva a bal oldali csíkot, aztán ezzel menni tovább, és az utolsó képen csak a jobboldalit meghagyni. Azért, hogy ne legyen ennyire didaktikus a képsor. Mert így most a változatosságot csak a személy megjelenése adja. Ebben nekem kicsit az a gondolatom támad, hogy régi keresztrejtvényes könyvekben volt olyan feladat, hogy fedezd föl a különbségeket a képeken, és én most keresném ezeket a különbségeket, de ez most csak a szereplő által valósul meg. Egy játékosságot még belevittem volna, hogy ne vegyük ilyen túlságosan komolyan magunkat. Megcserélni egy-két könyvet a könyvespolcon, hogy az ember tudjon még mit fölfedezni benne egy hét, egy hónap múlva is. Ez már tényleg csak az én ízlésemről szól, és nem arról, hogy az a képsor ezért hibás lenne, úgyhogy a kettes leckét elfogadom, ezzel megvan az első osztályban a második munkád is. (hegyi)
értékelés: