Az Idő, mely időtlenül időz felettünk s időnként ad némi időt - Időtlenné lenni...

Béla egy jól megoldott úgynevezett kettős expozíciót, vagy szendvics felvételt mutat nekünk ebben a leckéjében, amivel alapvetően egyet is tudok érteni, a napóra jó utalás az időre, átvitt és konkrét értelemben is. Ugyanakkor a lecke a vasárnap hajnal, és ez a meleg sárgás tónus akkor lehet elfogadható, ha ez egy belső történet, belső felvétel, lámpafény, korán kelés, de itt a kép kompozíciós utalásai inkább a külső történetre utalnak, szóval ebben némi bizonytalanságom van, hogy ez most akkor hogy van. Tömeg elrendezésében pedig a barnás és az aranysárga felületek egymáshoz viszonyított méreténél egy picit kevesebb is elég lenne a barnából. Egy arc formát is felfedezhetünk aki hanyatt fekszik a napóra alatt, ha ez valós irány akar lenni, erre rá lehet trükközni, hiszen ezen kívül csak a napóra az, ami konrétum, a többi háttér. Szóval nem rossz az irány, de ez most így két malac, plusz ismétlése a leckének. (hegyi)
értékelés: