Értem, ez egy portré és maradjon is portré. Köszönöm! Csaba
Nos, szerintem ez egy elég nehéz kép, legalábbis, ami az üzenet kódolását illeti. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha valaminek az értékét akarjuk meghatározni, akkor azt a megszerzésével töltött időmennyiség fogja megadni. És mivel én még nem tudtam „megszerezni” ezt a képet, valószínűsíthetően elég értékes lehet! :) Sejtem én, hogy merre kéne menni, de valahogy állandóan falba ütközöm. Tehát, magával az üzenettel nem nagyon tudok mit kezdeni. Ha csak a képet nézem, tetszik az, hogy a modell, mint egy 4. kép van „rátéve a falra”, és nagyon szépnek találom az árnyékokat is. Mindemellett javítana kicsit az összhatáson számomra, ha ő egy kicsit jobbra lenne tolva. Kicsit zavar a képeken visszatükröződő ablak, mert nem nagyon értem, hogy miért van az ott, hogy van-e jelentése, kell-e azt nézni, vagy csak így esett. Furcsa módon az általában a legjelentéktelenebb rész, a fal és a repedései az, ami számomra a legdominánsabb lett, azon jár a legtöbbet a szemem, és őt tudom a leginkább összehozni a címmel is. Azt gondolom, hogy ha egy portréfotóról beszélünk, akkor a modellnek kellene a leghangsúlyosabbnak lennie, mégis úgy érzem, hogy a 4 kép közül (a modellt is beleértve), a szemgolyós kép az, ami a fantasztikusságával messze elszalad a többi közül. Ugyanakkor nagyon tetszik ez a számomra fásult hangulat, amit a kép hoz, és ami a modell arcán is tisztán jelenik meg. Egy szó, mint száz, össze vagyok zavarodva, és nem értem, nem tudom összehozni a dolgokat, miközben azért érzem, hogy van ebben valami, amiért mégiscsak keresem-kutatom, hogy mi is lehet az, de újra és újra odajutok, hogy kevésnek érzem magam hozzá, ami nem egy túl jó érzés a nézőnek. Ezért számomra ez egy 2 csillagos kép. (Gajdács Ramóna)
értékelés:
Az idő mint fogalom a képeken elsődlegesen jelenik meg, Kassáknál a MA, Tettamantinál a szemgolyót görgetők mozgásában - másodlagosan pedig a portré alanyának - András - megjelenésével, és csak harmadlagosan abban, hogy nem egy élére vasalt környezetet kapunk, hanem jelen van a repedésekben is a múló idő. Ezen kívül nyilván üzenete van annak is, hogy a szereplőt falhoz és képek közé állítottam, hiszen készülhetett volna a kép máshogy és máshol is. Technikai bindzsit ennél többet, mint ami a FF konverzióban történt, nem szeretnék, mert elvinné az egészet valami olyan formai irányba, ami a jelenlét erejét csökkentené, azaz elbillenne a mérleg.
Feltéve, hogy jó úton járok: az idő folyásának két ellentétes felfogása van a képen. A falra helyezett kép jelenti a higgadt elfogadást, míg a repedések a falon fájdalmas veszteség érzetét keltik. Ezt feszültséget lehetne erősíteni a repedések hangsúlyozásával. Technikailag helyi élesítés, kiemelés?
Attól függetlenül hogy nem értem, tetszik.. Biztos valamilyen fontos stációk, periodikus ismétléssel; kopik, változik de valami meg marad. Érdekes, gondolkodnom kell még!
Amennyire én ismerhetem Andrást, nekem belefér a róla alkotott képbe ez a kettősség, amit a megörökített szituáció játékossága, és amit a tekintet hordoz. Persze a képeket tekinthetem díszletnek is, leltárnak is, tablónak is. Itt nem érzem a határozott iránymutatást, leginkább azt gondolom, hogy van egy geg. Az időt sem értem teljesen. Maximum a játékmackó valami régire mutat, de az összes többi? Vagy az idő fogalma itt a klasszikus viccet idézi, hogy mi az összefüggés a tér az idő meg a tömeg közt? (Aki nem ismerné a választ: ha jó az idő, nagy a tömeg a téren.)
De az én megközelítésem szummázva mégis csak az, hogy azokat a fotókat szeretem, amelyek előtt lehet időzni, elindítanak valamit, behoznak valamit, és én így ezt a fotót is szeretem.
Köszönöm Tamás. Az idő soha soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat. Ezt énekelgettem most amikor feltettem a képeket, amelyek két nappal ezelőtt készültek.
Olyan kép ez Szőke úrról (András), ami szokatlan az egész magyar szcénában. Megszoktuk, hogy András sikeres, vidám, szórakoztató szereplő. Itt nem szerepel, ez szembenézés, nem tudom mivel, mindegy is. Nagyon örülök, hogy Zsolt az önaktos sorozata után egy szerintem magasabb osztályba lépett. Már elnézést a pedellustól, hogy egy gondolat erejéig átvettem a szerepét, de ez a négy kép nagyon megfogott!
Köszönet Ramónának, azt kell mondjam, hogy akármennyire is akarok, nem tudok igazán szembeszállni a leírottakkal, mert hát oké, hogy az ablak tükröződéssel nem sokat tudta volna kezdeni, de azért megoldható lett volna akár csak az, hogy kiveszem az üvegeket a keretből, a függöny azt hiszem nem segített volna, mert akkor elmegy a fény is a fenébe. És hát az is igaz, hogy talán az sem evidens, miért idő lett a címe, hiszen jóllehet csak nekem fut ebben több szál párhuzamosan - saját idő, Kassák ideje, András ideje, a közös időnk vele, a globális idő - ha ez nem jön át, akkor valamit nem jó helyre hangsúlyoztam. Úgyhogy köszönöm, ha lesz mód, ismétlek, bár talán nem így és nem itt.