Csütörtöki adásomhoz (2012.03.15 20:30 http://latszoter.hu/radio) ezt az alkotást választottam illusztrációnak.
Az etűd talán egyik meghatározása lehetne a képvers kategória, egyrészt mert egy vers illusztrációt látunk, miközben a vers, felolvasott szöveg szövedéke egy költői rendszer szimbólumokkal, addig a képi világ sokkal realistább, valóságközelibb, inkább dokumentarista, olyan apró jegyekkel megtűzdelve, ami az öniróniát is magában hordozza. A problémám az, hogy miközben egy izgalmasan egymásba úsztatott férfi-női hanggal megoldott költői üzenetet hallunk, két dialóghangot, ami nagyon jó ötlet, de ez nem teljesedik ki, nem áll egésszé össze, gondolok arra, hogy nem kap súlypontot, hogy a női hang miért szerepel a filmben, miközben jó hallgatni, jó a hang, de nem fejtődik meg, hogy mi a szerepe. Sejtéseink vannak, de ez nem egyértelmű. Az önirónia azért kerül szóba a képi világnál, mert az is igazából csak szinte egy pillanatra érezhető, ugyanakkor alapvetően a szövegből is adódóan és a téli tájból, a könyezetből is következik, hogy a képek inkább melankólikusak. Lassú, hosszú, kitartott fix expozíciókat látunk, amiben térbeli mozgások is vannak. Összefoglalva, nem pontosan eldöntött tény, hogy az önirónia csak az anyagtól, véletlenszerűen jelenik meg a szövetben, vagy ez egy tudatos megjelenés-e, a külső szemlélő számára most a film kicsit keveredik, bizonytalankodik abban, hogy egy dramatikus üzenetet látunk, vagy ez a dramatikusság csak egy fátyol, amiből az önirónia teste időnként csábítóan előbukkan. Ez egy döntés kérdése lett volna, hogy merre indítja a filmet az alkotó, miközben egy átgondolt üzenetet látunk, de ennél határozottabbnak kell lenni, elsősorban azért, mert a filmjeinket azért készítjük el, hogy bár nem moziban, de itt a saját kis mozidként mutasd be és az üzeneted célba érjen, megértsék mások. Most ezek nincsenek pontosan kimondva és nem számoltattad el magad ebben. Tökéletesen tisztában vagyunk mi nézők azzal, hogy sok munkát jelent egy ilyen rövid etűd komponálása, az arányokra figyelni kell. (szőke) értékelés:
Csütörtöki adásomhoz (2012.03.15 20:30 http://latszoter.hu/radio) ezt az alkotást választottam illusztrációnak.
szia! én ezt most láttam először, és mielőtt bármit elolvasnék, el kell mondjam, hogy nagyot nevettem, mikor megértettem. elmés! nagyon egyszerű, banális dolgokból épít fel mondanivalót, és ez nagyon tetszik. nem túl cifra, inkább őszinte és egy gondolkodó embert mutat be. kérdés, hogy mennyire lépi túl a mozgókép határait elsődleges jelentésével. hiszen arról szól ugye, hogy az ember, aki a lázadó, milyen helyzeteket vesz fel a kamerához képest. a valóságban pedig az itt szereplő "kamera", a lencse mi lenne? a lázadót figyelő másik ember szeme? az első értelmezési szinten itt ragadtam meg, aztán végülis rájöttem, hogy mindegy, mert az egésznek a lényege nem a konkrét mondanivaló lehet, meg a lázadás, meg a kamerahelyzet (pl a jobbrólbalra), hanem a viszonyítás. minden attól függ, mihez viszonyítjuk. számomra ezt bizonyítja a film, kis ironizáló csattanóval a végén. :) üdv!
Elég sokat gondolkodom mostanában ezen a filmen, és a narrációt mindenképpen újra fogom venni, csak még nincsenek meg hozzá a technikai feltételeim. A képeken pedig erősíteni szeretnék egy kicsit, illete tervezek egy folytatást. (Nem a nagy sikerre való tekintettel, hanem mindenem ami itt van főpróbája akar lenni valami későbbinek. Ötleteimet tsztelem, ha úgy tetszik.) A variációkat pedig megcsinálom, mert azt is fontosnak tartom. Mondjuk a zenésen még gondolkodom, mert azzal már próbálkoztam, és még nem az igazi. De még próbálkozom azon is.
Hallottam a rádióban ezt kép nélkül is (hát persze, hogymáshogy) na de azt akarom mondani, hogy ez úgy is erős volt! Nekem nagyon tetszett. Szerintem ebben benne van minden, amit akartál üzenni, én úgy érzem, hogy ezen nem változtatana lényegileg semmilyen más variáció.
Egyébként én egyedül a te hangodat tartom benne (kicsit) gyenge láncszemnek. Talán a narrátor szövegét próbálnám meg elmondatni mással, de akkor meg lehet, hogy kevésbé lenne személyes...Nem is tudom.
:-) Nem smafu, de mielőtt beadtam már akkor is gondolkodtam rajta, hogy újra veszem az egészet. Megvártam az értékelést és ezek tükrében újra elkészítem, újraépítem, ha lehet aprólékosabban, lépésről lépésre, felhasználva az eddig fel nem használt anyagok egy részét is. Szóval megpróbálom úgy gatyába rázni, hogy ne maradjon bennem tüske. Addig nem akarok nagyon tovább lépni. És az remélhetőleg már nem a hármas leckém lesz, hanem egy olyan videó amely onmagában is megállja a helyét. Egyébként hamarosan az elsőt is tervezem újravenni, csak az elég sok előkészületet jelent, de folyamatban van.
Árpi, vagy nem érted, vagy de. A hanghoz ne nyúlj, mert nincs vele baj - néha van összebeszélés, ott lehet hogy ha neked fontos a női szöveg, akkor erre nem árt figyelni, mert az összebeszélés az nehezíti a felfogást, ha harmadiknak a képek is épp beszélnek. Egyetlen javítható dolog, hogy indokot adsz a női jelenlétnek, mert most minden oké, te, a vers, a szöveged, a snittek, de a nő nincs jelen eléggé. De hogy ne sikerült volna jól... két disznó már smafu?
Köszönöm a hozzászólást László. Nagyjából a gondolataimat írtad le. Kezd megfogalmazódni bennem a második változat. Az nem lesz itt versenyképes azt hiszem. A hanghoz nem fogok hozzányúlni, még a végén a felerősített alapzajhoz sem, mert azt szándékosan tettem bele. Illetve készítek még több változatot. Pontosan hármat. Az egyiknél a Vershez fogom igazítani a képet narráció nélkül, és ott tényleg a versé lesz a főszerep, és arról fognak szólni a képek. A másodiknál csak a narráció marad, és a vers zeneiségét egy másik zenével fogom helyettesíteni. A harmadik változatban pedig megcsinálom ugyanezt úgy, hogy nem csak én fogok szerepelni benne, de a vers és a narráció marad. Mert mint már ezt korábban említettem ez egy kísérlet volt részemről, több szempontból is. Nem sült el valami jól, de ha így részeiből felépítem talán jobb lesz. Valamint tervezem a téma folytatását is. De a folytatás előtt még van egy csomó dolgom. :-)
jézusom! a hanghoz nehogy hozzányúlj! csak talán a végefelé van benne valami zavaró zörej, különben tökéletes, nem gondoltam volna hogy így is lehet adyzni. a képsorok megfogtak, a cselekménytelen lázadás, az igazi lázadó hátrafelé megy mert nem bízik a kamerában sem, zsebredugott kézzel demonstrálja a lázadást valami otromba szobor elött, azután mégis hátat fordít - érdekes paradoxon. csak egy: én nem szeretem a "mindig" szót.
gratula!
..
:-))) Erre mondja mindig egy védőnő ismerősöm, hogy gerincferdüléses a mozgásom? Meg a jég is nagyon csúszott... De ha ez ilyen, akkor megpróbálkozom majd egy burlesk-kel is. Nem is kell mást tennem, csak sétálgatni a kamera előtt, a nézők meg majd röhögnek... :-) Lehet, hogy Chaplin reinkarnációja volnék? Azért azt nem hiszem...
Nem a gondolatisága miatt nem tudom komolyan venni, az nagyon is a helyén van. Ami megmosolyogtat, az a mód, AHOGY átmész a képernyőn. Nem is tudom pontosan megmagyarázni miért, talán a mozdulataidnak van egy olyan nonverbális üzenete, ami az én fejemben ilyen módon képződik le.
Nagyon jó!! Nem is gondoltam, hogy a 2 hang ilyen jól 'kijön' egymással:) Nagyon jó a ritmusa! Köszi
Pedig szerintem onnantól válik iagazán komollyá. Ha már sokatokat zavar, akkor leírom, hogy miért lett ilyen. Persze jobb lett volna, ha mindenki érzékeli a képeken keresztül. Szóval... Színházban, filmekben általában nagyon nagy szerepe van annak, hogy ki merről jön. Mivel balról jobbra olvasunk ez az irány a természetesebb, az ellenkező némi feszültséget, váratlant idéz elő. Én próbáltam ezt az egészet megfordítani, és erre egy elég összetett módszert találtam ki. Ez tulajdonképpen egy kísérlet. Ha előre szólok, hogy jobbról fogok érkezni, akkor nem lesz meglepetés, tehát az Igazi lázadó szándékát oldom. Mert pont úgy jön, ahogy jönnie kell, ellentétesen. A következő részben, mikor nem jön szemből, akkor bizonyítom be, hogy tényleg egy lázadóról van szó. Ilyen a lázadó... Nem azt, és nem úgy csinálja ahogy kell, ahogy megszokott. Feltettem a kérdést, hogy milyen az igazi lázadó, ha igazán lázad? Akkor lázad a lázadás ellen, és nem szemben áll a hatalommal, hanem háttal. Úgymond szarik rá... semmibe veszi.
Ez egy folyamat, ami valamennyiünkben lejátszódik élete során. Próbálgatjuk a határainkat (lázadunk), és ha úgy gondoljuk, hogy megtaláltuk, vagy meguntuk, akkor többé nem lázadunk. De a lázadás számomra a gondoat szabadsága, és azt nem a hatalom, a közerkölcs, vagy a szokások határozzák meg. És főleg nem az, hogy melyik oldalról lépünk a képbe, vagy hogy jövünk-e szemben. Ezt akartam érzékeltetni. Ehhez rendeltem a két ellentétes hangot. A narrátorét, aki a szokásostól eltérően, ha kell előre lelövi a poént, és a szavaló lányét, aki kislányos lágy hangon elmond, mintegy zenei aláfestésként egy ellentmondásos, majd szinte nihilizmusba átcsapó verset.
Még írhatnék, vagy beszélhetnék róla sokat, mert rengeteg időt szenteltem az elkészítésének, és rengeteg embertől kértem ki a véleményét, és nagyon sok emberrel beszéltem a témárol, és konkrétan a filmről. Azt hiszem kihoztam belőle mindent, amit tudtam, az előzetes elképzeléseimet sikerült nagyjából megvalósítani. Ezek után pedig remegve várom az Ofő véleményét, és készítem a következőt.
Sokadszor nézem végig ezt a kisfilmet, szerintem nagyon eltaláltad - még akkor is ha onnantól, mikor jobbról lépsz be a képbe kissé nehéz igazán komolyan venni.
Én is észrevettem ám, hogy balról lép a képbe, és jobbról távozik ott a végefelé... :-), de engem nem zavar :-)
Na! Kedves Árpád, én arra számítottam, hogy az igazi lázadó jobbról lép a képbe és balra távozik, DE ekkor azt látom, hogy balról lép be és jobbra távozik... akkor lett volna nekem igazi lázadó! Nekem. GRAT így is!
Az idétlen koraszülöttet jelentett eredetileg (időtlen).
Annak idején a koraszülöttség gyakran hozott magával agykárosodást így a dilinyós viselkedésre is használták, végül jelentésátvitel folytán ma már semmi köze a koraszülöttséghez.
Nem, az idétlen nálam a fárasztóan komolytalant jelenti, talán a vicceskedés szinonímája.
Nem, nem gondoltam ötlettelenre. Nem is gondoltam eddig erre a szóra úgy, mint ideátlannra, elképzelés nélkülire. Érdekes, hogy valójában talán így kéne érteni..
Akkor rendben is vagyunk... Amit leírtál mind helytálló, pontosan így akartam. Célom volt a lázadást több mélységében és több oldaláról megmutatni, rengeteget gondolkodtam és dolgoztam rajta. A verset és a narrációt is nagyon sokszor vettük fel, több lánnyal is, ugyanígy a narrációt. Kerestem hozzá stúdiót, és az egész több, mint egy órányi képanyagból készült. Vannak benne még hibák, amiket előmenetelem és a technikai háttér hiányában még nem tudok kijavítani, de a témára és a formára még vissza fogok térni, csakúgy, mint az előzőeknél. De most irány előre, a következőkre, ugyanis még nagyon sok feladatot találtam ki magamnak! Köszönöm a hozzászólást, nagyon hasznos volt.
Én idétlennek találtam, szándékosan súlytalannak, ha tetszik: elkomédiázottnak a lázadás bemutatását ilyen jobbról balra menés, meg hátrafelé jövés formában bemutatva, miközben a háttérben... Ennek volt folyamatosan kizökkentő hatása, ami engem zavart. Kicsit olyan volt, mintha nem is lenne köze a vers szövegének és a képnek, illetve a képhez tartozó narrációnak egymáshoz, csak mintha mindkettő a lázadásról szólna, de más mélységekben.
És mondom, hogy valami közük van, sőt, milyen közük, az csak a végére derült ki, addig én nem érzékeltem összetartozást.
Pedellusnak: Ez nem is a portrém, hanem a harmadik leckém, tehát a teljes alakos bemutatkozásom, mivel szépen sorban megyek.
Péternek: Szerintem azért nem sikerült elküldened, mert túl nagy és nem tudja fogadni a citromélem. Majd küldök egy másik címet, amire el tudod küldeni.
Mártinak: Nem értem az idétlenséget, mert én egész végig nagyon komolyan vettem. Ebben a videóban elég sokat kísérletezgettem, hogy mi hogy fér meg egymás mellett. Hogyha a "nagy" előkészítésekre és a rövid történésekre gondolsz, akkor visszaszívom az egészet.
Érdekes munka, hatásos! Nekem tetszik.
(Érdekes, hogy a tetszik-nem tetszik változott közben, mert eleinte zavart az idétlenség és a komolyság egymásrahelyezése, hol egyiket, hol másikat figyeltem volna inkább, de a végére összeért. Persze ehhez többször meg kellet nézni/hallgatni, hogy külön külön is értsem, hogy mi került egymásra.)
'Ej dejóó!
(renitencia-rulezz!) ;)