Azok a fajta dokumentumfotók, dokumentum élmények – ilyen például az itt látható repülőgépen való közlekedés – ahol az embert ráébreszti a természetben, a világban mondjuk egy különleges szituációból látható vizualitáson keresztül arra, hogy a világ mennyire élőlényszerű, azok mindig csodálatosak. Tehát nehéz helyzet van itt, mert egyrészt ugye egy város fölötti látképet láthatunk, ahol mint egy érrendszer, mint egy ilyen véredény hálózat mutatja ennek az elő városnak a pulzálását, lüktetését valódi élőlényként, amit ott lent a mélyben a házak között, a beszélgetéseknél, az italoknál, a bevásárlásnál, a szatyroknál, a taxival közlekedésnél ezt nem láthatjuk. Ezek mindig erős élmények: a természet segítségével, amikor valamit összefoglalva érzékelhetünk. Nagyon nehéz ilyenkor ez a helyzet, mert a dokumentumfotó kategóriájában ezekben a helyzetekben annyit lehet rögzíteni, amennyit egy ilyen parányi ablakon kitekintve úti képként az ember meg tud figyelni. Tehát egyrészt azt mondom, hogy maga a megfigyelés iránya az jó, ugyanakkor önmagában a kép tulajdonképpen egy anzix, de az adott helyzetből valószínűleg nem lehetett többet kicsavarni. Én ezért mondanám azt, hogy meg van az egy disznó, de ott van a lehetőség is, mert a gondolkodás iránya, ahogy a Camilla gondolkodik most – amiket ugye jó ideig nem lehetett az ő alkotásaiban látni – az irány az nagyon jó. Én azt mondanám, hogy van időnk, nem kell rohanni a 13-as lecke, Épített környezettel ugyanebben a gondolati mélységben lehet foglalkozni és egészen biztos vagyok benne, hogy a Camilla tud még jobb képeket küldeni erre a házi feladatra. (szőke)
értékelés: