Az utolsó út előtt

Az utolsó út előtt

Egyszer elgondolkodtam, hogy valakik valahol felnevelnek egy fát. Ez a fa szépen cseperedik míg meg nem nő akkorára, hogy kivágják. Ez az első trauma: kivágják. A gyökereitől és az anyaföldtől megfosztott kis lényt sorstársaival együtt elszállítják különböző helyekre és idegen lények válogatnak közöttük. Van köztük nagyobb, kisebb, testesebb, szúrósabb, fényesebb, zöldebb, ezüstebb, erősebb stb. Itt a kiválasztódás győzedelmeskedik: akik erősebbek, szebbek megkapják az esélyt a túlélésre. De csak látszólag, valójában csak egy kis időt nyertek. Ez a második trauma: az erősebb győzedelmeskedik. Egy nap egy fura helyen azok a még furább idegenek teleaggatják a kis fát csillogóbbnál-csillogóbb dolgokkal és mindenki örül, mindenki mosolyog. Olyan meghitt még így is minden, és a kis fa boldog, úgy érzi otthon van. Telnek-múlnak a napok, de mindez egyszer csak véget ér. A kis fát megfosztják csillogó ruhájától, mert nincs már rá szükség. Szó szerint kivágják a lakásból. Ez a harmadik trauma: kivágják. Újra kivágják. De nincs egyedül: ott vannak a sorstársak. Közös sorsuk összeköti őket, az elejétől a végéig. Mindannyian ugyanazt az utat járják be, és az utolsó lépést is közösen teszik meg: a végső elmúlást. De hogy hol? Azt nem tudom. Most haldokolnak ott, együtt, mert már nem kellenek senkinek, és nem érti egyikőjük sem: ez az Élet?! Néma sikolyukat nem hallja senki, és erre a kérdésre talán még az Erdő Szelleme sem tudna válaszolni. De akkor miért? Kérdések, kérdések, kérdések. De válasz sehol. Nem válaszol senki. Végül beletörődnek. Némán fekszenek és várják az utolsó utat, ami elviszi őket Oda.

Nagyon erős leiratot kapunk a képhez, tulajdonképpen ez a kép, azon kívül, hogy a Tisztelet, búcsúzás, gyász leckébe került, egyébként illusztrációs munka is, mert egyenértékű, ha nem erősebb a szöveg, mint a kép. Azért mondom ezt, mert miközben a szöveg egy nagyon személyes, és nagyon érzelmes szöveg, ráadásul fel is dolgozott témakör, és ezt a maga teljességében teszi, aközben a kép egy nagyon távolságtartó, számomra indokolatlanul távolságtartó kép. Hol vagyunk mi ezekhez a fákhoz képest a képen? Miért vagyunk ilyen távol? Mit akarunk ábrázolni ezzel a háttérrel? Miért nem a fákkal foglalkozunk? Miért nem az ő viszonyrendszerükkel? Ha ennyire érzelmileg érintetten belemegyünk egy témába, hogy lehet a kép ennyire hideg, ennyire visszafogott? Ehhez a szöveghez egy lényegesen érzelmesebb kép kellene. Én elhiszem, hogy ez volt kéznél, és ezek a fák voltak, amik elindították a gondolataidat, és a gondolatok megszületése nagyon fontos, de utána, már ha megvan ez a leirat, akkor érdemes ezt az egészet újragondolni, hogy oké, akkor most ne a gombhoz vegyek kabátot, hanem fordítsam ezt meg. Nézzük meg, hogy mi az, ami ezzel egyenértékűen tud mesélni. Robert Capa örökérvényű mondata: Ha nem jó a képed, akkor nem voltál elég közel. Parasztosan fordítva: menj közelebb. Ebben a látószögben, ezzel az objektívvel bizony lényegesen közelebb kellene ahhoz menni, hogy ez az egész érvényes legyen. Ki kell alakítani egy viszonyrendszert: mi a fontos? Legfontosabb a fa, második legfontosabb a kuka, mert ez jelzi, hogy a fa a kuka mellé ki van dobva. De minden más huszadrangú, és most nagyjából egyformán érvényes minden: a fa, a kuka, a kisdoboz, a ház, a mellette álló fák, a kerítés, a hó, nem sorolom mi minden, de ezek egyforma erővel szólalnak meg, és ez most nekem gyengíti a képi üzenetet. Gondoljuk ezt tovább. Nehéz ezt most visszaadni ismétlésre, mert így február közepe felé haladva viszonylag kevés helyen találunk kidobott fát, én nem mondom, hogy járd körbe a lakótelepet, mert valahol találsz, mert valószínű, hogy ezeket elszállították, de a jövőre nézvést ez fontos lenne. A kis naptáradba tedd be, hogy ezzel a kérdéssel a következő karácsonyi időszakban mindenképpen el kellene kezdeni foglalkoznod. (hegyi)

Hozzászólások

29
Értékelem!

Köszönöm az elemzést, bár egy kicsit szomorú vagyok az ismétlés miatt.:( De ez van. Csak hol van még a jövő tél?! :)

22
Értékelem!

@István: a lényeget megragadtad, és éppen a képből vetted észre. Az ünnepet dobod ki. Az ünnep szellemiségét... Valahol azzal is ellentétben van picit ez az egész fa-mizéria.

A friss levegő és újraültetett fenyő kérdése érdekes. Abban igazad van, hogy itt érdek újraültetni, de szerintem így a kisebbik rossz. Csak azt felejtjük ki a számításból, ami elsőre mellékes: egyrészt a fák néhai erdők helyére kerülnek. Másrészt a kicsi fa nem termel annyi oxigént, nem köt meg annyi CO2-t, mint egy termetes sokéves példány, harmadrészt az állandóan bolygatott fenyőerdő mint élettér szegényes marad. Ezt most nem kötözködésből mondom ám, meg valami mélyzöldködésből, csak a dolgokat érdemes rendszerben szemlélni. Soha nem egyértelmű valaminek a károssága de az ártalmatlansága sem...

A saláta picit sántitó hasonlat. Egyrészt ugye táplálkozási célból termeled, de a tenyészideje, stb. alapján az egész ökológiai folyamatban elsősorban tápláléknövény szerepe van szegénynek... :) Tehát igazad van, nem hitványabb életű, csak más a szerepe. :) A vega dologba kár lenne félremenni, bár az is érdekes kérdés, de már szétoffolnánk a képet. (Én is eszek húst, sőt...)

A fenyőállítás viszonylag újkeletű szokás egyébként, Karácsony meg előtte is volt...

24
Értékelem!

Köszönöm István! Igazából arra gondoltam egy-két gondolatot kéne írnom a kép alá és ez lett belőle...furcsa és érdekes, nem gondoltam volna ezt magamról, mert nem szoktam írni. Úgy tűnik a kép hozta ki belőlem, vagy nem tudom. Köszönöm a véleményedet!

19
Értékelem!

Egy-két dolog eszembe jutott. Nem pont a fotóról, inkább a leírásáról. Hogy egyrészt ez mind igaz, és szépen, érzékletesen mesélted el. Csakhogy nem csak a karácsony miatt írtják az erdőket. Máris helyesbítek: a karácsony miatt kiírtott fákat újraültetik (jól megfontolt gazdasági érdekből, és milyen fura, egy Európáról szóló természetfilmben éppen azt a disszonáns gondolatot feszegették, hogy a karácsony faállítós szokása milyen komolyan hozzájárul Európa még azért frissnek mondható levegőjéhez... Egyáltalán a fagazdálkodás - hogy kivágják, és ültetnek újat. Ott van gond, ahol nem érdek az újraültetés.) Aztán az is eszembe jutott, hogy a vegetáriánusok is csak megeszik a maguk élőlényeit, nem csak a húsevők...Egy saláta sem hitványabb életű, mint egy fenyőfa... nem? :)) Hogy oktalan a szokás? Hát nem tudom, sokféle vélemény van erről... Mindenesetre maga az élet emberi fogalmak szerint biztosan nem igazságos sem a fenyőkkel, sem a salátákkal, sem az emberekkel... :) azt hiszem...

No, de a fotóról is: nekem az fáj a képre nézve, hogy mintha az ünnepet dobnák ki... Ez az érzés kering bennem.

22
Értékelem!

Véleményem szerint nagyon is tökéletes a szöveg. Engem a velőmig megfogott. Köszönöm neked.

21
Értékelem!
20
Értékelem!

Kedves Éva! Szeretnék erről a képről, és az ennek kapcsán eszembe jutott gondolataimról bővebben mesélni a hétfői Villanysárkány adásban. :) Köszönöm a lehetőséget!

23
Értékelem!

Bocsánat, ha a szöveg nem tökéletes, de furcsa módon kikivánkozott belőlem ez a fajta leírás

Új hozzászólás