Egyszer elgondolkodtam, hogy valakik valahol felnevelnek egy fát. Ez a fa szépen cseperedik míg meg nem nő akkorára, hogy kivágják. Ez az első trauma: kivágják. A gyökereitől és az anyaföldtől megfosztott kis lényt sorstársaival együtt elszállítják különböző helyekre és idegen lények válogatnak közöttük. Van köztük nagyobb, kisebb, testesebb, szúrósabb, fényesebb, zöldebb, ezüstebb, erősebb stb. Itt a kiválasztódás győzedelmeskedik: akik erősebbek, szebbek megkapják az esélyt a túlélésre. De csak látszólag, valójában csak egy kis időt nyertek. Ez a második trauma: az erősebb győzedelmeskedik. Egy nap egy fura helyen azok a még furább idegenek teleaggatják a kis fát csillogóbbnál-csillogóbb dolgokkal és mindenki örül, mindenki mosolyog. Olyan meghitt még így is minden, és a kis fa boldog, úgy érzi otthon van. Telnek-múlnak a napok, de mindez egyszer csak véget ér. A kis fát megfosztják csillogó ruhájától, mert nincs már rá szükség. Szó szerint kivágják a lakásból. Ez a harmadik trauma: kivágják. Újra kivágják. De nincs egyedül: ott vannak a sorstársak. Közös sorsuk összeköti őket, az elejétől a végéig. Mindannyian ugyanazt az utat járják be, és az utolsó lépést is közösen teszik meg: a végső elmúlást. De hogy hol? Azt nem tudom. Most haldokolnak ott, együtt, mert már nem kellenek senkinek, és nem érti egyikőjük sem: ez az Élet?! Néma sikolyukat nem hallja senki, és erre a kérdésre talán még az Erdő Szelleme sem tudna válaszolni. De akkor miért? Kérdések, kérdések, kérdések. De válasz sehol. Nem válaszol senki. Végül beletörődnek. Némán fekszenek és várják az utolsó utat, ami elviszi őket Oda.
@István: a lényeget megragadtad, és éppen a képből vetted észre. Az ünnepet dobod ki. Az ünnep szellemiségét... Valahol azzal is ellentétben van picit ez az egész fa-mizéria.
A friss levegő és újraültetett fenyő kérdése érdekes. Abban igazad van, hogy itt érdek újraültetni, de szerintem így a kisebbik rossz. Csak azt felejtjük ki a számításból, ami elsőre mellékes: egyrészt a fák néhai erdők helyére kerülnek. Másrészt a kicsi fa nem termel annyi oxigént, nem köt meg annyi CO2-t, mint egy termetes sokéves példány, harmadrészt az állandóan bolygatott fenyőerdő mint élettér szegényes marad. Ezt most nem kötözködésből mondom ám, meg valami mélyzöldködésből, csak a dolgokat érdemes rendszerben szemlélni. Soha nem egyértelmű valaminek a károssága de az ártalmatlansága sem...
A saláta picit sántitó hasonlat. Egyrészt ugye táplálkozási célból termeled, de a tenyészideje, stb. alapján az egész ökológiai folyamatban elsősorban tápláléknövény szerepe van szegénynek... :) Tehát igazad van, nem hitványabb életű, csak más a szerepe. :) A vega dologba kár lenne félremenni, bár az is érdekes kérdés, de már szétoffolnánk a képet. (Én is eszek húst, sőt...)
A fenyőállítás viszonylag újkeletű szokás egyébként, Karácsony meg előtte is volt...
Köszönöm az elemzést, bár egy kicsit szomorú vagyok az ismétlés miatt.:( De ez van. Csak hol van még a jövő tél?! :)