nyári kép
Itt szeretnék egy dolgot megjegyezni a Sanyinál, hogy nagyon szeretem a képeit, én csak akkor vagyok hajlandó a továbbiakban elemezni, hogyha ez a fekete keret ez esetleg megszűnik. Ezt tényleg komolyan mondom. Mert így az van, hogy az összes képhez képest van valami, ami állandóan, deklaráltan máshogy érkezik be. A kép önmagában működik, a kép ritmusai a japán és a keleti grafikai rendszerben jelenlévő megoldásokkal, a kicsi, a középső, a nagy, és a pici pad ritmusaival egy középsík-felületre fölakasztgatva jó ritmusjátékok talán a Balaton szürkéivel, de igazából ez olyan, mintha vetített háttér is lenne. Egyértelműen pont az árnyékoktól, vagy valamilyen fűritmustól az egész olyan, mint egy grafika. A háttér és az előtér közé behelyezett szinte árnykép. Ez egy jó ritmusgyakorlat, jól működik a kép, mint tájkép, nem vagyok benne biztos, hogy ez csendélet, én ezt tájképnek hívnám. Semmi nem indokolja a keretet. A bizonytalanság az igen, hogy föl kell hívnom magamra a figyelmet, hogy itt van egy alkotás egy egész nagy rengetegben. Ez a munka működik akkor is, ha nincs ott a keret. A keret megint ugyanazokat a sötét tónusokat hordozza, amelyeket az jobb oldali alsó megmetszett kis bukszus dereka és az az alatti fűrészlet is tartalmaz. Tehát a külső keret beleszól a kép belső világába, gyöngíti, zavarja azt. Semmi szerepe nincs ennek a fekete keretnek itt a megközelítésben. A kép átkerül az épített környezetbe. Három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:
táborról hamarosan lesz infó, május utolsó hétvégéje lesz és a világítás lesz a téma főleg.