Hálás dolog a gyerekfotózás, ezt annak idején úgy hívták, hogy „röhögős”, és nagyon jól fizetett meló volt. A szülő majdnem bármit megvesz a gyerekről, és ezzel nagyon jól lehetett keresni. Igaz, hogy kegyetlen meló, mert a gyerek nem mindig együttműködő, és a fotósnak egy kis pszichológusnak is kell lennie ahhoz, hogy megnyerje a gyerek bizalmát. Ezen a képen ez úgy tűnik, hogy megtörtént, tehát miközben látjuk, hogy valamilyen tévéműsortól fordult felénk a kisfiú, valószínűsíthetően valamilyen mesefilmet nézhetett, Viki fel tudta kelteni magára a figyelmet, és el tudta vonni a figyelmét a tévéről. Sőt ez még nem elég, de valami olyan vicceset tudott mondani, amivel egy természetes mosolyt hozott létre az arcán, és az a gyerekkori, félelmekkel teli, de mégis várva várt idő, amikor a fogváltás megtörténik, nagyon jól szerepel ezen a képen. Mint portré megoldás, én ezt nagyon jónak tartom. Ami szembetűnő még, az, hogy itt van valamilyen színmódosító helyzet. Ez nekem a 70-es évek Orwo filmjeit juttatja nekem eszembe, ott voltak ilyen egészen furcsa színek, amivel nagyon sokat nem lehetett mit kezdeni. A kelet-német ipar nagy terméke volt az Orwo, csak valamit ott elrontottak a gyártásnál. A lényeg az, hogy itt a képen történik egy színmódosítás. Ez a zöldes árnyalat valamit visszahoz a gyerekkorból, a meséből, a titokzatosságból. Én nagyon örülök annak, hogy Viktória elkezdett ezzel játszani, ez plusz dolgot hozzátesz ahhoz, ami a sztenderd portré. Most lássuk be, hogy ha a családban van egy kisgyerek, akkor, ha kellően motiváljuk, akkor fogunk tudni készíteni róla képeket. Ilyen idős korban a gyerekek 98 százaléka már váltja a fogát, kicsit megnevettetjük, és kapunk egy mosolygós képet foghiánnyal. Ezen a felnőtt mindig jót tud derülni, de általában ezekről a képekről pont az a plusz információ hiányzik, amitől több lesz, mint egy sima emlékkép. Azzal, hogy egy szűk kompozíciót kapunk ebbe a színtónusban úgy, hogy ténylegesen, mint portréra koncentrál az alkotó, és nincsen belógó játékdarabok, és egyéb manifesztumok, hanem tisztelettel van kezelve a modell, ezzel érvényessé teszi ezt a képet. Arra felhívom a figyelmét Vikinek, hogy most a képen a kisfiú hajánál van az élesség, ez azt jelenti, hogy nem a gyerek mozdult be, hanem nem biztos, hogy optimális helyre lett irányítva az élesség, itt a szemen kellene lennie az élességnek. Mindezt leszámítva ez egy három csillagos kép. (hegyi)
értékelés: