A technika tovább gyakorlása érdekében elszántan fogom tovább küldözgetni a bemozdulós képeket, amíg András rá nem jön, hogy "mi van":) Az van, hogy azért rángatom a kamerát, mert tanulok:)

Sziasztok srácok!:)

Ez egy kicsit olyan, mint a "meghalt a király, éljen a király!" ügy. Azaz szevasz karalábé, szevasz Vera! :)

Dénes, ezt most nem értem. Hogy?

OFFF Csak súgva mondom és bocsánat érte de a szabályokat be kell egy játékban tartani és tartatni, ha ezt nem teszi a játékmester (mer aődolga) megteszi a többi játszó előbb utóbb és ha a szabályoknál tartunk Zsolt volt egy olyan is hogy aktuális képekkel filmekkel oldjuk meg a házikat szorgalmikat és ne az albumainkba korábban bekerült képeket címezzük át.Nekem úgy tűnik mintha utóbbi időben ez sem lenne egyértelműen követve, boccs és ONN

Jó itt.
b

Verus Verus, sokkal szebb, mint egy karalábé:) üdvözelt! Örülünk Neked! szerintem ezt mondhatom mindenki nevében:)

Egyszerű ez: ha van bizalom, akkor lehet kommunikáció. De ha nincs bizalom, ha nem engedjük be egymást a személyes körbe, akkor hogy írjunk személyes értékelést?

Több, mint 200-an vagyunk amúgy az estiskolán.

Én elfogadtam és elfogadom András és Zsolt szabályait amiket kialakítottak, de engem már legalább 10 éve a neten DFranky-nek hívnak és ez a név semmivel sem kisebb értékű számomra mint a Dóczy Ferenc. Vannak barátaim akikkel még a mai napig is a nick nevünkön szólítjuk egymást az életben is. Sok minden változott ’97 óta. Abban az időben még az is furcsa volt a „kívülállók” számára, hogy „ netes” rövidítésekkel írtunk egymásnak és érzelmi jeleket tettünk hozzá:) . Ma már senkit sem zavar sőt beépült a netes társasági beszélgetésekbe ( vagy a mobilos sms-be ). A helyesírásról nem is beszélve! Így alakul a kultúránk, hogy ez mennyire zavar minket jó kérdés? De, megjegyzem én nagyon örülök annak, hogy van egy közösség ahol szívesen teszem a „ műveimhez” az anyakönyvezett nevemet. Tényleg hány tag van aki az anyakönyvezett nevét írta le?:) Ez csak vicc volt, de akár… Ha művészettel szeretnénk foglalkozni meg kell mutatnunk arcunkat el kell árulni nevünket, mert bátornak kell lenni a világ felé, attól lesz több az alkotásunk, hogy mindenki megtudja a Tiéd és ezt vállalod A személyes találkozó valahol még pluszt is adhat ehhez a közösséghez és sokkal szorosabb kapcsolatok alakulhatnak ki.

Kombájnt rajzolj te. :D

Csak azért gondoltam a zászlót, mert az óvodába is az volt a jelem...a kombájn is jó lesz ám...:)

Péter,
a jel az nem kívánságra megy, hanem kapja az ember. Én is kaptam a macskát. Szőke majd kitalálja, kinek mi. A magyar zászlót nem tartom amúgy sem jó ötletnek, több okból sem, leginkább, mert egy jelkép, amit nem adunk oda senkinek se használatra. Türelem jelet terem, majd. :)

Mindenkinek, mindenkor, mindent, nagyon szívesen...:) üdv: az 52-ik hozzászóló...

...és ha már kívánság, műsör van!!! Akkor! én domjánpéter csupakisbetűkkel, alázatosan kérem a HegyiPedelus urat, mondja meg a Szőke Ofőnek, hogy én JEL-nek szeretnék egy ZÁSZLÓT, ami lobog és az se baj ha piros-fehér-zöld tricolor színekben pompázik, mint az a Magyar ami itthon nálunk a garázsba is van, meg láttam a Kossuth téren is valaha...Előre is köszönöm! Tisztelettel: Domján Péter -nagycsOportós óvodás - 109-es sorszámmal.

Péter, köszi!

Péter, érdeklődtél, és ez sokmindent jelent!

Én is, Szilárd:)

Azért Én Domján Péter annak örülök, hogy három nappal ezelőtt megkérdeztem Karalábét : "Karalábé? Miért nem mutatod meg magad? Mi az ok? Mélységbe menések nélkül…" és Tessék!!! Lett egy Hegedűs Veránk. Biztos Én voltam a kirobbantó ok! Bráháhá! :) :) :) Most kirobbanóan örülök! biztos ... ;)

Na szia Verus! Örülök, hogy megtudom a neved.
Nyugi, nem lesz semmi baj!

Oké, oké, nem akartam tolakodó lenni, csak keresem a megoldást a "problémámra". De akkor írok egy e-mailt az ötleteimmel, és ha behoztad megad reagálsz.

Megkaptam, kicsit el vagyok most havazva, itt van vagy 20 értékelés és írom be, hogy utolérjük magunkat. Amint tudok, jelzek.

Próbálkoztam már íméllel, de semmi visszajelzést nem kaptam, ezért kérdeztem.

Vera, ikon MAJD lesz, amikor András le tud ülni a fenekére és fösteni. :) A milyen nap van ma, az a spamfilterünk, szereti a viccet, de buta és nem érti. :)

Árpád, lesz találkozó, addig is a mailom rendelkezésre áll. Amint tudunk pontos időt, jelezzük.

Hááát... Nekem a képek többet mondanak, mint a neved... Igazából ez a név nekem nem mond se többet se kevesebbet, mint a Karalábé nickvév. Viszont támadt két jó ötletem is! De ezt inkább Zsolttal szeretném megbeszélni, ha lehet nem itt az Estiskola oldalain. Egyébként pedig érdekelne, hogy van-e tervezve valamilyen személyes találkozó, mert én pl. személyesen, vagy direktben szeretek igazán kommunikálni, mert azt a többletinformáció, amit egy ilyen beszélgetés nyújt, úgy gondolom nem pótolható semmivel.

Nekem akkor sem jelenik meg kis ikon:)
Ha más gépéről jöttem, akkor nem jelentkeztem be, de ez nem fog előfordulni többet, merthogy arra a kérdésre, hogy "Milyen nap van ma" ne lehessen olyanokat írni, hogy "szilveszter előestéje" vagy "vacak", az idegtépő:D

Nakérem. Ahol tudtam, átírtam a nevet. Ha úgy jöttök, hogy be is léptek, akkor nincs ennyi gebasz vele, mert akkor az ótómata eleve a regisztrált adatokat adja. (és lesznek kis ikonok, és akkor az is megjelenik.)

Gyula, ez neked is szól, a kis ikon is akkor jön csak, ha belépsz. :)

Köszönöm szépen.

Igen, épp írtam egy emailt, hogy azt szertném, ha Verusnak szólítanátok:)

Vera, mi az a teljesen? A címekben?

Bocsánat, de Zsolt semmit se erőltetett. Ez a téma nem most került elő először, Vera akkor úgy döntött, marad még nicken. Elfogadtuk. Aztán ennek itt a topicban lett folytatása, ami olvasható is, és írtam, amit írtam itt. Erre lett a reakció, hogy oké, respekt, legyen a valós név.

Tehát mindenki azt csinál, amit jónak érez, az igazán érthető, hogy ha van kivétel, az ne precedens legyen, vagyis a kivételek maradjanak kivételek és ne tendenciák, mert az nagyon elrontaná a kedvem úgymond, ha mindenki hanyatt-homlok váltani akarna nicknévre. :) Elmennék szabadságra.

Köszöntelek titeket!

Lehetek TELJESEN Hegedűs Vera? Így skizofrénné teszel:)

Így már értelek, Márti.
Én sem értem pontosan Zsoltot, de nem is érdekel. "Feltétlenül harcba megyek" érte - bár tudom, ez is félreérthető fogalmazás, mégis pontosnak érzem.

Azt hiszem, nem beszéltük meg elég pontosan Zsolt, én nem is gondoltam rá, hogy félreérthető lehetek, ezért nem írtam semmi pontosat, ahogy emlékszem.
A fogalmazásom, elismerem, lehet félreérthető. Sajnos ahhoz, hogy precizen tudjak fogalmazni, egyes szavak jelentését egy kicsit másképp kell használnom, mint a mindennapok során, és néha - mint most - nem számolok a félreértés lehetőségével. Köszönöm, hogy vagytok olyan nyitottak, hogy meg akarjátok érteni, amit mondok, akkor is, amikor furcsa nyelvet beszélek.

Nos, tehát akkor köszöntjük Hegedűs Verát az Estiskolában.

Azt hiszem, egyrészt félreértés történt, én azért nem írtam még át a nevét Karalábénak, mert azt hittem, hogy majd akkor, ha mittomén, lesz valami magyarázó lecke. Lehet nem figyeltem eléggé jól. :)

Aztán meg azt is hiszem, hogy Karalábé nem fogalmaz pontosan, hisz amit ír, mint vállon cipelős vádak, egyrészt rossz fogalomhasználat, mert a vád mást jelent, mint az, hogy sztereotipizálunk, másrészt azért is hibás, hisz itt ilyen nem történt. Ha pedig másutt történt, arról akik itt vannak, valószínűleg nem tehetnek, harmadrészt mivel arcunk van, gesztusaink vannak, hangunk van, és ezek már az ő munkáiból is jól kivehetőek, így aki akar sztereotipizálni, az névtől függetlenül is megtehette már eddig is, ha akarta, hiszen azt tudjuk, hogy Karalábé nőnemű egyed. :) Hogy ez neki mit jelent, hogy ehhez hogy viszonyul és mi hogy viszonyulunk, az meg kiderül majd.

Na, megyek az adminba átírni, amit kell.

Nekem ez a "rávesznek/vettek egy számodra nagy áldozatot követelő dologra" üzenet nem tetszett, ez a mártírkodásféle. Én úgy gondolom, hogy itt mindenki szabad akaratából van jelen, és szabad akaratából mutat meg annyit magából, amennyit, és úgy, ahogy.

Én a Zsolt helyében hagytam volna, hogy szerepelj maszk mögött ameddig tetszik, és használj álnevet, ha neked úgy jó. A közösség szeritem előbb-utóbb így is el tudta volna dönteni, hogy amit mondasz az hiteles-e, valódi-e. Mert úgy gondolom, hogy itt az a mérce.

Sajnálom, hogy mártírkodásnak értelmezed. Ez sem jellemző rám. Talán kevésbé tűnik annak, ha elmondom, hogy ha rajtam és a döntéseimen múlna, napok óta a rendes nevem szerepelne itt, és ha figyelembe veszed, hogy nem magamtól öntögetem a szívemet, hanem megpróbálom megbeszélni a gondolataimat azokkal, akik hasonló kérdéseket tesznek fel.

Elméletben persze jól hangzik, hogy el kell határolódni a vádaktól, de nem is mindegyik jut el hozzám, és ha el is jutna, akkor sem verhetem minden élő és leendő ember fejébe, hogy jegyezze meg, hogy rám nem igaz. Inkább az előitéletek által sarokba szorítva vagyok kénytelen (egyébként mindenkihez hasonlóan, csak ez nem mindenkit zavar) vergődni, szembenézve azzal, hogy skatulyába kerülök ahelyett, hogy engem önmagamban értékelnének - ami nyilván több erőt, odafigyelést és kevesebb önzést igényel.

Az elhamarkodott ítéletek kényszerítenek efféle magyarázkodásokra, amit most be is fejezek azzal, hogy elhatárolódom a mártírkodás (vagy bármilyen egyéb manőver és játszma) vádjától javaslatod szerint.

"...nem voltam még itt, amikor íródtak"
Hát nem tudom, ez kábé olyan, mintha azt állítanád, egy párbeszéd csak az elhangzás pillanatában értelmezhető, leírva és visszaolvasva már nem.

Oké, én megértem, hogy nem akarod a rendes nevedet használni. Akkor ne használd.
Ez a mártírkodás olyan visszatetsző érzéseket kelt bennem.
(Egyébként azzal, hogy nem használod a nevedet, nem tagadod meg az illetéktelen vádakat, mert azok sem a névnek szólnak nyilván, hanem egy tevékenységhez kapcsolódnak valószínűleg, amihez neked közöd volt/van. Egyébként szerintem illetéktelen vádak esetén nem a nevünktől, hanem a vádaktól célszerűbb elhatárolódni.)

Kedves Márti! Minden megnyilvánulás jól csak a pontos körülmények között ismerhető. Gondosan végignéztem és végigolvastam minden feltett képet és reakciót, mégsem érthetem, mert nem voltam még itt, amikor íródtak. Majd meg foglak benneteket ismerni, és akkor majd beszélgethetünk erről.

Rávesznek, hogy vállamon cipeljek illetéktelen vádakat, mert a nevemet, az igazit, olyan emberek veszik a szájukra, akik anélkül nyilatkoznak rólam, hogy ismernének (és ez nemcsak a nevemre igaz). A nickem használatával ezeket a véleményeket megtagadom, a valódi nevemével újra a vállamra veszem, elfogadom bizonyos értelemben.

Amikor azt írom, hogy ez nemcsak a nevemre igaz, akkor például a következőkre gondolok. Valójában nőnemű vagyok. A nőkről minden baromságot összeírnak (pl.: minden nő szeret virágot kapni a barátjáról), amiket én kikérek magamnak. Hogy jön valaki ahhoz, hogy minden nőről beszéljen?! Tudom, hogy ez általában nem okoz gondot, de nekem igen. Fel vagyok háborodva ezen. Ha közhírré teszem a nememet, akkor vállalom a rám nem vonatkozó mondatok következményeit. Ha nemtelen nicket használok, mint a Karalábé, megtagadom őket.

Mit jelent az, hogy nem tudható, hogy hogyan reagálnak az estiskolások a külvilágra? Mindannyian a külvilágból jövünk, és az itten megjelenéseink, egymáshozszólásaink magukban hordozzák a saját külvilágunkhoz való viszonyainkat. A feltett és elmondott dolgainkból szerintem ez szépen kiolvasható azok számára, akik nem csak beszélni szeretnek a paraván mögé nézés nagyszerűségéről, hanem gyakorolni is hajlandóak azt.

Mit jelent az, hogy rávesznek, hogy a vallaidon cipelj illetéktelen vádakat?

Amúgy nekem mindegy, hogy milyen névvel vagy itt, vagy bárhol. Ez a te dolgod.

Nagyon jó kis beszélgetés ez, nagyon fontos.
Amikor elkezdtük Andrással ezt az egészet, egy alapvetés volt: csak arccal, csak névvel csináljuk, hisz ez az egész úgy értelmes, úgy van tétje és értelme. És azt tapasztaljuk, hogy ezt az elmúlt egy év alatt többé-kevésbé sikerült is megvalósítani. Beküldeni se könnyű névvel, arccal, tudjuk. De véleményt mondani, kiállni egy közösség elé a meglátásainkkal, miközben a hajót is nekünk kötelességünk kormányozni, talán még nehezebb, hisz mi is beküldők, estiskolások vagyunk, és mindemellett vagyunk azok is, akik viszik a hátukon a dolog irányítását is.
Hogy kinek mi a személyes története, ami esetleg plusz nehézséget okoz abban, hogy arccal, névvel vállalja magát, azt csak akkor és annyiban tudjuk, amit elmond itt, vagy nekünk személyesen mailban. Igyekszünk ebben segíteni, legfőképp azzal, hogy mi minden nap kiállunk ide és jelen vagyunk, hogy ahol járunk, ahol létezünk, ott is vállaljuk mindazt, ami itt történik, minden estiskolást minden munkájával együtt. MIndenki előtt. Ez lehet példaértékű, reméljük, hogy az.

Az értékeléseket nem azért adjuk, mert nálunk van a mindent nyitó svájcibicska. Van némi rálátásunk folyamatokra, filmre, fotóra, képzőművészetre, de ez nem jelenti, hogy minden leírt szavunk megkérdőjelezhetetlen lenne. De azt viszont jelenti, hogy minden szavunkat vállaljuk. Lehet vitatni, az nem baj, hisz azért is vagyunk, hogy egy-egy kérdésnél beszélgessünk. Ez a lényeg. A képek, a munkák csak kiindulási alapok ehhez a kommunikációhoz.

Próbálkozunk az értékelésekbe nem csak a személyes jelenlétünket belevinni, hanem olyan technikákat is bevonni, ami által az értékelés netes nehézségei megoldhatók. Nem lehet mindent neten megtenni, ezt is tudjuk, nem lehet mindent elmondani sem. Ezért szeretnénk személyes találkozásokat. Mert van, ami csak négyszemközt elmondható. De amit elmondunk itt, mindenki előtt, azt nem csak a beküldőnek szánjuk, mert azt reméljük, hogy mindenki nézi a másikét is, olvassa, látja és az is segíthet a saját útján.

Vissza a nevekre: a név is csak egy cimke, a nicknév is az. Olyan is van, hogy egy közösségben új nevet kap valaki, becenevet, hívónevet, akármit. Ha így alakul és ez a közösség mondjuk elkezd gyufázni, vagyis Gyula helyett gyufának hívni, az már valamelyest validabb, érvényesebb, hisz az itteni közösség beceneve. De azt is figyelembe kell venni, hogy jönnek újak, akik még nem ismerik a közösséget, őket is tudni kell integrálni, hisz ez is egy cél. A közösség. És ha innen nézem, akkor még mindig úgy gondolom, hogy a valós nevünk lehet a kiindulási alap. Ahogy látjátok, egy-egy képnél kétszer is szerepelhet a név, hisz van a beküldő neve, ami a teljes neve, és van a bejegyzés címe, ami utal a beküldőre és a feladatra is. Az elképzelhető, hogy ha ilyen becenév alakul ki, keletkezik itt, akkor az kerül a bejegyzés címébe. De mi arra szeretnénk mindenkit ösztökélni, hogy a valós nevén legyen jelen, hisz ha ez a társaság mindjuk egy klubban egy asztaltársaság, oda belépve az ajtón se úgy kezdenénk, hogy Szia, zsoltu vagyok. Hiszen egy társaságba belépve a becenév már jóval közvetlenebb nexus, mint a valós név, és így a beceneves megjelenés az furcsa, közvetlenkedő. Mivel folyamatosan jönnek újak, ezt tehát már csak az ő szempontjukból is figyelembe kell venni.

Gyula, én nem érzem szükségét és indokát a félelemnek egymással szemben. Ahogy Karalábénál sem. Ez a közösség azért is olyan erős, amilyen, mert nincs bántó szándék senkiben. Mert egymás képeit, munkáit és társaságát élvezni vagyunk együtt. És büszke vagyok arra, hogy egy év alatt nem volt olyan megnyilvánulás, amit amiatt kellett volna kiszednem, mert bántó vagy sértő volt másra nézvést.

Kedves Gyufa! Nem aszerint cselekszem, hogy másoknak mi a véleménye, néha egy kicsit túlságosan is nem aszerint. Sőt, mindezzel együtt egy kicsit sem szeretném, ha illetéktelen vélemények bármilyen felesleges korlátot vonnának a vágyaim és tetteim köré. A kötelességeim, az irántam támasztott elvárások, a hivatásom viszont sok esetben rákényszerítenek. Sakk matt. Ez alól kibúvó a hétköznapi elvárások levetkőzésére alkalmas nick - az, hogy én nem a normális emberi viselkedést, nem a tisztességet akarom levetkőzni, ebből a szempontból mindegy.

András és Zsolt rávesznek, hogy a vállaimon cipeljem az illetéktelen vádak súlyát, mert büszkén nyújtják a saját illetékességüket megkönnyítendő a terheim. Ez a kommunikáció szélessávon hármunk között zajlik. Az, hogy ti, az estiskolások, egyenként hogyan reagáltok a külvilágra, mennyire figyeltek, nem tudhatom még, ezért ez nem reagálhatok rá. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem, de nem olyan megdöbbentően intenzíven és gyorsan, mint kettőjük viselkedésére.

Azt gondolom, András ugyanúgy fél, mint én. Gyáva vagyok, de nem szégyellem magam. Bátorság.

Zsolt, ezt fogtam, csak még nem született meg a gondolat. Te is tudod, hogy probálkozom, de közben hullik a forgács. Nem mindig értek egyet a véleményeddel (képek tekintetében), de elfogadom. De csak azért, mert az Te vagy.

Karalábé! Szerinted csak Te szembesülsz ezzel a problémával? (Zsolt erről próbáltam írni az előbb is.) Tudod Hofi azt mondta: bolond lennék, ha nem lennék bolond. Szerintem, hogy ki kit hogyan lát, az tök mindegy, ha elfogadja. biztatás kell, Kosztolányi: Költő a huszadik században., vagy Su La Ce: Lin-csi) Te mindig abból ítélsz, döntesz, hogy mit mondanak az "emberek"? Tényleg?
Bocs, de szerintem "mit vagyok hajlandó megtenni hogy kimutassam a tiszteletemet" mondatnál azért rezeg a léc. Nem akarlak megbántani, félre ne értsd, de remélem necsak Andrással és Zsoltal vagy hajlandó komunikálni. Mert ilyesmit véltem felfedezni a szavaid mögött. Tényleg bocs, ha ingoványos talajra léptem. Ha így lenne, akkor inkább sakkozznk: én leszek a paraszt és leléptem :)

Gyula,
aki gyufa is. Ezt mindig elmondom, mert nem tudom egyszerűbben elmondani. Nem véletlen a kérés a névvel, és nem véletlenek a leckék sem, hogy az és abban a sorrendben, ami. Egy kapcsolat mindig kétoldalú és nem egyirányú. Nem magadnak mutogatod magad. Bizalom. Nekem Andráshoz, neki hozzám, nekünk hozzátok és nektek hozzánk, és egymásnak egymáshoz, körbe-körbe, ez erősít, ez az a matematikai képlet, ami a 2+2>4 eredményt adja. Nem misztikus ez, mert a lényeg, hogy az az energia, amit így egy rendszerbe adunk, többszörösen jön vissza, mert többen adják bele és mindenki egyformán részesül belőle. Enélkül nem közösség. Ez ilyen egyszerű, ezért vagy te Gyula.

bátorság, bátorság :)

Velem nagyon ritkán viselkednek úgy az emberek, mintha "rendben" lennének, ezért - kénytelen vagyok felfedezni - gyáva lettem. Nem tudom, a mostani, veletek kapcsolatos ellentétes tapasztalataim megbízhatóak-e, de Zsolt hoziját olvasva rádöbbentem, hogy nem ez a kérdés.

Itt sokkal szűkebb, András, Zsolt és énközöttem való kommunikációról van szó. A kérdés, hogy mennyire tisztelem én őket (a kívánságaik mögött az elveiket, az elveik mögött őket magukat), és a válasz a döntésemben rejlett. Nem arról döntöttem, meg akarom-e mutatni magam, vagy szerintem megéri-e, vagy biztonságban vagyok-e, hanem arról, mit vagyok hajlandó megtenni hogy kimutassam a tiszteletemet.

Kedves Karalábé! Pont az álnévvel kapcsolatban kérdeztem Hegyit. Hogy van ez...? Aztán meg nagy problémám, hogy a 2. leckét (porté) hogyan készítsem el. Nem szeretem magam mutogatni, nem vagyok magamra kiváncsi. Ez olyan, mint a beszélgetés. Azért jobb többet hallgatni, mert egyrészt 2 fülünk van és 1 szánk. Másrészt amit én akarok mondani, azt már tudom, amit a másik, azt még nem. Szóval nem csak Neked dilemma. Azonban a belépés feltétele az volt, hogy vállald önmagad. A videoüzenetben azt mondtad, jó itt lenni veletek. Akkor meg miért félsz? A mainstream úgysem nézegeti ezt az oldalt 1 percnél tovább, mert nem biztos, hogy érti. Az estiskolások meg rendben vannak. Ha esetleg lesz estiskola találkozó, eljönnél? Arccal, vagy arc nélkül? Mindenesetre megértelek, mert minden igaz, és nem.

Rendben!
"Türelem tornaterem!" (idézet:Dolák)
:)

Kedves Péter,
valószínű nem olvastad, nem értelmezted Karalábé sorait. Légy türelmesebb. Dolgozunk a technikai megoldáson.

A hétköznapi és hétvégi neved árnyékában, saját magad megmutatásával?!...najó...Becsülöm, hogy kitartasz az elképzeléseid mellett! További sok sikert a munkáidhoz!

Nem hazudok.

Szőke András és Hegyi Zsolt előtti tisztelgésként a hétköznapi nevem árnyékában dolgozom majd itt tovább.

Karalábé! Szerintem ugorj bele...a Te és a Hegyi Pedellus érvei, gondolatai is helyénvalók, de én akkor is szeretném látni az arcod, az arcotokat, a többiek arcát, a mindenek arcát. Attól még különleges maradsz...nem leszel pingvin. Dobj színes üveggolyókat a kavicsbánya egyik sóderkupacába. Attól még az üveggolyó üveggolyó marad, de meglátod majd, hogy mennyivel színesebbé teszi a szürke kavicshalmot. És ha Te leszel az üveggolyó, akkor Te is színesebbé teszed a szürke világot a tulajdon arcoddal, vonásaiddal. Akik itt az Estiskolába tevékenykednek, mindegyikőjük egyedi egyszeri és megismételhetetlen...attól, hogy meglátjuk a szemed színét több leszel és jobb! A következő szériád akár mehet "Irén" néven, ahogy a Laci mondja. Bármit elhiszünk neked! Hajrá!
(ez az én egyedi véleményem volt...Te döntesz!)

"Az arc a lélek tükre" Vagy nem? Hogy is van ez?
Szóval elég szarul tudok fogalmazni, de megpróbálom leírni mit gondolok erről. A dolgok pontosan olyan egyszerűek, mint amilyen bonyolultak, éppen ezért egy arc pontosan annyi információt tartalmaz, mint amennyit nem. Áhhh... mindegy feladom... De ez akkor is olyan, mint mikor egy kisgyerek az anyukája lába mögé bújik, ha valami ismeretlennel találkozik, mert akkor úgy érzi biztonságban van. Aztán ha felismerte, hogy az a valami nem veszélyes, akkor előjön. Miért csinálják ezt a kisgyerekek? És a nagyobbak miért nem?