Tamás, üdvözlünk az Estiskolán a képkészítők táborában! Itt az elején elmondom, hogy nagyon remélem, hogy az első három leckét minél hamarabb elküldöd nekünk, mert azzal még tartozol, és az első három lecke a "beugró". Mint rádiós, egy öreg rókát ismerhetünk benned, de a szakköri munkában jó lenne, ha az első három leckéd is bekerülhetne. Ez a kép, amit itt most látunk, egy nagyon jó ötlet, elindulás. Annyi a problémám, hogy egy picit dől, dehát egyáltalán nem biztos, hogy olyan technika áll rendelkezésedre, amivel ez kiküszöbölhető lehet, még nem is várnám el azt, hogy te fotosoppal elkezdd körbeheggeszteni. Elfogadom azt, hogy most ez úgy sikerült, ahogy, a perspektívát illetően. Ami eszembe jutott gondolatként, az, hogy itt látunk egy kaput, és az eldöntendő, hogy ez a kapu elzár valamitől, hívogat, vagy bejárat valahová, vagyis, hogy mi ennek a szerepe. Nyilvánvaló, hogy valamilyen szinten jelzésértékkel ott van mögötte egy korlát, ami azt mondja, hogy ezen a kapun olyan nagyon ne járkálj be, de azt is érzi az ember, hogy ez a korlát nem akkor került oda, amikor maga a kapu is felépítésre került, vagyis ez egy utólagos döntés, hogy a funkciója ennek az épületnek mást kíván, mint hogy egyébként az építtető tervezett. Ezek az összképi megoldások azért izgalmasak, és lehet, hogy ezzel önmagában is érdemes lenne elkezdeni foglalkozni, mint városfotó, mert izgalmas azt látni, hogy hogyan próbálja meg a kreatív elme olykor teljesen banális és Mekk Elek-módon olykor archaizálva a funkciót előtérbe helyezni, úgy, hogy a stílust megpróbálja megőrizni. Ez a kis kandallórács-szerű valami, ami most a kapu előtt van, az utóbbit példázza, amikor próbálnak szépelegni, és olyan helyzetet adni, ami stílusban hasonlatos az épülethez, miközben azt gondolom, hogy sokminden illik ide, ez annyira nem. De ez már művészettörténeti kérdés is lehet. Visszatérve a képre: ha ezt a jelzésértékű üzenetet elfogadjuk, hogy ott van ez a rács, akkor látjuk, hogy ez a kapu nem funkcionál, tehát itt egy építészeti formát látunk, ami önmagában a szépségével tud hódítani. Viszont a térkihasználás adná, hogy az előtérben, ahol ezek a szép kis kövek vannak, valaminek történnie kéne. Akár még valami nagyon ellentétes is történhetne, mint amit ott bent, a kapu mögött vár az ember. Mert ez a világ jól érezhetően ketté van vágva: van egy világ, ami nem befogadni akar, hanem a monumetalitást jelzi, a lehetőséget jelzi, de ezt elvették tőlünk. Tehát a külvilág és a belső világ zártan, külön halmazban marad. Itt az előtérben, ha valaki biciklizne, vagy játszana labdával, dinamizálná ezt a képet. Most nagyon statikus ez a megoldás. Nem szeretnék Tamás helyett fényképezni, ezért nem mondok konkrét ötletet, de valamit kellene ezzel mit kezdeni. (hegyi)
értékelés: