Szeretem az ablakos képeket.
Tetszik a mozgalmassága, a színei - a villódzó narancsokkal, meg az, ahogy ezt a kaotikus világot összefogtad.
Azt viszont nem igazán látom be, hogy miért nem ki! Mármint a látás.
Először is gyónás következik: gyerekkoromban azért szerettem lakótelepen lakni, mert kényelmesen be lehetett látni a szemközti ház ablakain. Fejben mindenkinek megvoltak a történetei, a fésülködős lánynak, a nagypocakos söröző bácsinak, a főzős néninek... a kertes házas élet ebből a szempontból egy magányosabb világ. Vö. hollandiai kurvák az ablakban. A kép tetszik, épp amiatt, hogy a feketére kimaszkolt ablakok és járókelők adnak az egésznek egy sematizáló hatást is azon túl, hogy persze a ritmikai képlet is jó lett, a metrókijárat tetejével is passzol, és azzal a rombolással is, ahogy átrendezik a városunkat. Vö2. a miniszterelnöknél azért nem lehet tüntetni, mert be lehetne látni az ablakon. Várom a folytatást! (hegyi)
Szia Zsuzsa, köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy tetszik. A cím kettős (legalább kettős) értelmű szándék szerint. Egyrészt primer síkon utal arra, ami az ablakokon keresztül lehetséges (vagy esetünkben: nem lehetséges) más életterekbe, másrészt valami mélyebb dolog belátása, amit itt most szavakkal nem is szeretnék megfogalmazni, részint, mert jóval terjedelmesebben lehetne annál, ami ide kifér, ha lehetne egyáltalán, részint meg mert nem mennék az elemzés elébe. És hát egyébként is az volt a terv, hogy ezt most képpel próbálom megfogalmazni. Eltakart ablakok, eltakart emberek, eltakart jelek és a belátás kérdése, valami ilyesmit akart mondani a költő, attól tartok.