Sajnos némiképp Zsolt mellé kell itt állnom.
Sokkal többször lehet instruálni, beleszólni, igazítani, mint azt hisszük. (Vagy mint azt én hinni szoktam)
Rá kell ébredni, hogy az emberek többségének más a viszonya a fotóshoz, fotózáshoz, mint nekem (mármint ha az objektív rossz oldalára keveredek). Engem feszélyez, bosszant, zavar, ha fotóznak, de számomra mellbevágóan sokakakat ez nem zavar, adott esetben örülnek, segítenek, konstruktívak, alkalmazkodókészek.
Lehet, hogy én se mertem volna itt belenyúlni és összemarkolni az ecseteket, pedig igen jó eséllyel meg lehet csinálni, nem rontja el a hangulatot, és a modell nyugodtan tovább fest.
Sokkal többször lehet belenyúlni, megkérni, odébb állítani, árnyékból a fényre kihívni, papírszemetet a képből kiszedni, mint azt én hinni merem.
Csak próbálkozni kell.

Ellenkezz. A kép nem igazolja az ellenkezésed. Ha a szentség, amit említesz nem történik meg a képen - márpedig a kuszaság minden, csak nem szent - akkor magyarázhatod, hogy mi lehetett volna, ha, de nem lett...

Gabi - köszönöm, megtisztelő.
Zsolt - itt viszont a ellenkeznem kell kicsit. Nekem egy ilyen pillanat olyan szentséget hordoz (ha Ott vagy - nem csak ott vagy -, akkor érted/érzed), amibe nem barmolunk bele belenyúlkálással. Azért itt nem Földes Margitka gép-és gyorsírónő valamint személyi asszisztens látható a Sikér Mgtsz negyedéves kimutatásának elkészítése közben, itt Hangulat volt. Azt, hogy a kép szerkesztése - a beeső lágy fényekkel ellenére is - zaklatott, kusza lett, az oké. De akkor másik szemszög, mondjuk jobb váll fölött ellőve, akkor az ecsetek lemaradhattak volna. Illetve hogy (már amennyire saját ismereteim ezt igazolják) azért nem látszik a bal kéz, mert hogy ez az alkotási folyamat nem az asztal fölé sután görnyedve zajlik, mint itt ajrópában - tehát a másik kéz nincs is az asztalon.

Szia, a képedről eszembe jutott vers is, zene is. A "felhőfestés esetleg"-ben szeretném majd felolvasni. Üdv Pál Gabi

Érdekes. Nem tudom, hogy egyáltalán a belsőt ki lehet-e fejezni (képileg is) a "külső" nélkül, hiszen az egy viszonylagosság, és minden belső valaminek a külseje is... Éppen ezért én ezen nem hogy nem akadtam meg, hanem számomra egyenesen alátámasztotta a keretező "zaklatottság" a belső világos folt aranymetszésben ülő egyensúlyi békéjét - vagy legalábbis amit a felszínes, és leginkább filmekből és irodalomból származó kaligrafikus élményeim szerint annak hiszek békét(?), csendet(?), utat(?)...stb. De talán az arányok rejtik a látszólagos ellentmondás megoldását...
Persze az is lehet, hogy totál rosszul gondolom.

Hmm. Igazat kell hogy adjak GG-nek. Ha magán a témán több lenne a fény, talán inkább lehetne a Csend Szigete az össze-vissza dolgok között. Pedig az ott az volt, az Ősök házánál a gesztenyefa árnyékában. Csak hát átadni nem biztos, h sikerült.

Ha a cím utal az alkotó szándékára, akkor nem sikerült a képen érvényesíteni ezt a szándékot. A véletlenszerű helyekre de pont nem a témára beeső fények, az elő- és háttérben megjelenő kusza, széttartó vonalak összessége sokmindent hoz, csak épp azt a belső csendet, elmélyülést nem, amit a kalligráfia mint téma adna.
Szerintem.

Nekem nagyon jól érthető ez a csend. Szinte már evidencia :) csakis egy kisördög bújkál bennem, amikor a "belső csend" kifejezésbe arra a belső csendre kényszerítem a gondolataimat, amely inkább a meditáció csendje, vagy éppen nyugatiasabban meg az érzéketlenségre/gondolatiatlanságra utalna... :) de az csak a cím kis globális képzavara, miközben mondom, a fotó nagyon érthető, miért csend, és miféle csendet képes képviselni e sugallat :)) A fotót azonnal érteni vélem, mégha a leírt jelekből semmit sem...:)