Tisztában vagyok vele, hogy az a helyzet, amit itt megmutatsz, a legtöbb fotós számára az álló formátumot kívánná, én mégis a fekvő formátumot preferálom, mégpedig azért, mert ahhoz, hogy érzékelhessük a helyszínt, a történetet, szükség van a környezetre is. Természetesen nem tudom, mennyi hely van a fotografáláshoz, ezért amit mondok, az csak egy elvi álláspont, de amennyit enged a hely, még nyitnék a képen. Így ahogy most látom ugyanis olyan érzetem van, mintha elnéznék az asztal fölött, csak hogy ott a fal van. Kell a képkeret alja, de több kéne a székekből. (hegyi)
értékelés:
Feri, én ezt a képet állóban újra csinálnám. Olyan szép, hogy megérné. Lehet, hogy már nem ez a virágod nyílik ami egyébként nagyon jó a fal színével, de szinte mindegy is. A kivágás valahogy túl sok ajtófélfát tartalmaz. Meg az is jó lenne ha rákerülne a az asztal feletti csendélet. Ettő licsit olyan Van Eyck-es lehet.
Pista, ma elkészült a kép, úgy sem adja, de mégis jobb, majd hozzászólsz.Köszi.