Nagyon szeretem ezt a képet. Elsősorban a hármas egység miatt. Itt a közelben húzódó, talán valamilyen sóderes felület, amely szinte élesen elvágja a középső traktust, ahol a virágokat látjuk talán egy bodzabokorral a balszélen, és a hátteret, ami lehetséges, hogy valamilyen út, vagy valamilyen felület. Most így attól, hogy valamilyen raszteres és ilyen elmosódott, felhőkként értelmezhetők. Tehát, egy nagyon érdekes trükk, egy fényképészeti trükk látható itt, hogy a térrel egy kicsit úgy játsszon, hogy azok az élmények, amelyekről ha egy kockás papíron, vagy egy fűszerüzletben dekára lemérek mindent és meghatározom, hogy konkrétan melyik felület mit jelent, házfal, sóder, virág, petúnia, levelek, szirmok, ebben a kategóriában mégis át tudja emelni az alkotó az egész történetet egy festőiségbe és egy tájképrendszerbe. Egyszerűen csak annyit csinál, hogy a fényeket, a foltokat a maga érdekében, a maga nyelvezetében átfordítja, kompozíciót keres és azt mondja, hogy igen, lehet, hogy az egy fal, vagy lehet, hogy az egy felület, de így a foltoktól az egy elmosódott felhő tájkép. És ettől nagyon szerethető ez a kép. Nagyon jó, hogy ilyen átalakításokat a Margit észrevesz. És ha a korai Tóth Margit képeket megnézzük elég nagy a változás képnyelvi szintben. Én ennek nagyon örülök, tehát háromdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés: