Történetmesélős cím, történetmesélős kép, áldokumentarista megközelítés. Ha jól látom, itt van egy ágyrész, talán az esti lefekvéskor szétdobált ruhákkal, melltartóval, egyéb fehérneműkkel, valami drót is keresztülfut, látom az alkotó harisnyás lábát is, és látjuk a cicát. A cica nagyon szuggeszív, tényleg őrületesen kommunikál velünk, figyel ide, hogy most mi történt, előbújt a kis rejtekéből. Még egy porszívó-fejet is látok, itt lesz takarítás is, nem kell félni, most kicsit úgy látszik, hogy ez elhalasztódott. A kompozícióval nincsen túl nagy bajom, jó ez a művészi rendetlenség, de ez is egy kicsit szerkeszthető. Nem biztos, hogy minden tárgy a helyén van. Azt a fehér melltartót én biztos, hogy kihagytam volna (az is lehet, hogy az valamilyen úszósapka). A másik az, hogy értem, hogy itt most valami nyomozás folyt, és hirtelen tárgyi bizonyítékokat kellett keresni, és mint ilyen, nem minden állt rendelkezésre ahhoz, hogy korrekt expozíció történjen, de sajnálom én ezt a bemozdulást. Azért, mert nem lenne ezzel túl nagy baj, lehet bemozdult képeket csinálni, de akkor a kompozíciónak kell erősnek lenni, vagy a színeknek, a formáknak és a kompozíciónak együttesen, ahhoz, hogy fölülírja azt, hogy egyébként bemozdult ez az egész. Itt most a szegény kis macskának a hátán kellene elvinnie az egész balhét, mint talált kép tökéletes. Ha még ez a cica megmarad, és barátságba tudtok keveredni, akkor érdemes lenne vele még dolgozni. Nem tudom, persze, hogy Andor hogy viszonyul ehhez. (hegyi)
értékelés: