Öcsim réges-régóta Bocinak szólít.

Itt van egy önportré, ezt átteszem abba a leckébe, azért, mert ez megint egy személyes üzenet, és vállalja azt Eszter, hogy igenis neki érzelmi kötődései vannak ezekhez a plüss figurákhoz. Felnőtt ember létére szereti ezeket, kapaszkodót jelentenek számára, kötődést, és ez egy fontos ügy. Én nem akarok erről túl sokat dumálni, tegyük át ezt a kettes leckére, a gyerekkorról még egy kicsit meséljünk, mert a gyerekkor más. Itt nem csak egy pillanatnyi fellángolás Eszter részéről, ezek a macik nem csak néhanapján kerülnek elő, és a játékosság nagyon is jellemző rá. Ezért azt gondolom, hogy ez egy jó önportré, de a gyerekkor más, tessék azt is feldolgozni. (hegyi)
értékelés: