Nem vagyok olyan udvarias mint István, ez nem tetszik. A bal oldal lötyög, de a legnagyobb bajom, hogy nem tudom miről szól.
Végre valamibe bele tudok kötni Gábor képénél, nem kis feladat ez, de most talán sikerül. Az van, hogy a házikót tök jól megtartja az a kis fenyőfácska, ezért nem hibádzik a horizont vagy a függőleges, egyensúly lesz. De a bal oldalon belógó farészek azok zavarnak. Lehetne több és akkor a dolog megint egyensúly lesz, de így most a tört formák zavarosak. Ha lehagyjuk, úgy vélem akkor is megáll a dolog a lábán, a sterilitás ellen meg ott van jobb szélen a ház melletti fa, az szerintem épp elég. (hegyi)
István: Köszönöm! Az a baj, hogy az ilyen kompozíciókat csípőből is készítem, emiatt időnként beleragadok a kényelmes megoldásokba - talán ezt érzed zárt világnak.
Tamás: Lötyögésen nem tudom mit értesz, az persze tény, hogy a bal oldal lehetne összeszedettebb. Hogy miről szól? Csupán arról, hogy van nálunk egy ház, amiből olyan hangulat árad, hogy lehetetlen mellette csak úgy elmenni. Lehet, hogy ezen a képen ez nem megy át - én túl régóta ismerem a helyet ahhoz, hogy igazán objektívan tudjam nézni ezt a fotót. (Részletesebben ITT írtam róla korábban.)