Egy panoráma formátumú képet látunk, egy folyóparti helyzetet egy híddal és városrészlettel, és ezen a vízen látunk egy hajót, ami elmegy. A cím az őszi helyzetet nagyon jól próbálja alátámasztani, és a kép tónusában is jól hozza ezt a fáradt, őszi tónusokkal dolgozó érzését – ugyanakkor azt mondom, hogy a tónusrenddel annyit érdemes lenne foglalkozni, hogy ugyan tudjuk, hogy ez a Margit-híd, akik pestiek vagyunk, de azok a struktúrák, amiktől be lehetne azonosítani a hidat, azok nem tudnak megjelenni, holott nagyon jól ellenpontoznák a hajót, és kiegészítenék ezt az üzenetet. A másik kérdés meg az, hogy megintcsak a vágás. Itt van egy hosszú, fekvő formátum, aminek indoka kellene, hogy legyen, hogy miért ilyen a kép, kerettől keretig. Hogyha most megnézzük ezt a képet, akkor a kép baloldalán, ahol a híd íveit látjuk, akkor a hídpillér után még újból beindul egy forma, és ott látjuk a vizet tovább folyni, és ez kifut a képből, itt nincs lezárva a kép határa. Ez mindig kérdéses, hogy egy ilyen formát hol metszünk el, de ha megnézzük azt, hogy a kép a pillér által vetett árnyék közepénél lenne vágva, akkor máris egy nyugodtabb formát kapnánk, és nem lenne ez a zaklatottság a forma levágásánál. Azaz ha már vágunk, és sejthető, hogy ez a kép már vágva van, és a képkeretet önhatalmúlag jelöljük ki, akkor ezt a vágást nagyon pontosan kell indokolhatóvá tenni, hogy miért ott történik, ahol. A másik pedig a tónusrend, így noha a kép a leckét teljesíti, és jól hozza a nagyvárosi ősz hangulatát, de lehetett volna ezekre a kis nüanszokra figyelni. Pl. az égen is egy nagyon szép struktúra elindul, de a baloldalon ez is kilyukad, és ezeket a helyzeteket is csökkenteni kellene. A két disznó megvan rá, és ha a Bara gondolja, akkor én szívesen látnék tőle ilyen képeket, hiszen ezeket a vágásokat, kompozíciókat, tónusokat gyakorlással lehet javítani. (szőke-hegyi)
értékelés: