A leiratból tudjuk meg azt, hogy ez a margitszigeti víztoronynak egy részlete, egy szobabelső. Azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus, bár nem voltam a víztoronyban, ezért nem tudom biztosra megmondani, hogy mi az, ami még esetleg ezeknek a formáknak a környezetében lehet, mert van egy olyan érzésem, hogy ha egy kicsit tágabb kompozíciót kapnánk, akkor kevésbé lenne elvont az üzenet, és megmaradhatna az a ritmusjáték, amit most látunk. De így talán jobban tudnánk kötni a valósághoz az eseményeket. Ez abban az esetben fontos, hogy ha az épített környezetről beszélünk. Ha ez a kép az absztrakt leckébe került volna, talán jobban értelmezhető lenne, mint absztrakció. Azért vagyok zavarban, mert a meglátás tökéletes, de valahogy van egy hiányérzetem. És ezzel a hiányérzettel nem tudok mit kezdeni. Nézegetem a képet... nézegetem, és nem tudom eldönteni, hogy ez most falfestmény, vagy valami árnyjáték a formákkal? Igazából olyan, mintha egy festmény részletét látnám. És ha ezen a nyomvonalon indulok el, talán a megfejtéshez is közelebb kerülök, mert ha ez egy festmény részlete lenne, akkor egyszerűen tudnám azt mondani, hogy ebből a részletből nem tudok rájönni, hogy ki a festő és mit festett. Hogy ez egy Kandinszkij, vagy valaki másnak a munkája, hogy ez egy kubista munka, vagy mi akar lenni?! Maga az irány érdekes, de ez akkor tudna megélni, ha szentelnél rá mondjuk egy fél évet, vagy évet és mondjuk járnád a különböző, egyébként közismert helyeket, és ezeken a közismert helyeken keresnél olyan részleteket, amik nem evidensek és ezeket a részleteket mutatnád meg egy gyűjteményként. Akkor azt mondom, hogy az érdekes, hogy ott megyek el minden nap a Lánchíd fölött és most te kiragadsz belőle egy olyan részletet, amit soha nem láttam. Vagy nagy közhelyünk a Hősök tere és te abból kiragadsz egy olyan részletet belőle, amit én még nem láttam. Mivel ez maga egy olyan helyszín, ahol nem biztos, hogy mindenki járt, ezért talán a valóságból egy kicsit többet kéne adni. Ezt érzem. Ha őszinte akarok lenni, akkor szívem szerint visszaadnám ismétlésre a leckét, vagy legalábbis továbbgondolásra. Két út áll előttünk, vagy több ilyen részlettel dolgozni és egy képsort kiadni, mint egy lírai etűdöt, vagy ha csak egy kép, akkor valahogy jobban kötni ahhoz a helyszínhez, ahol ez készült. Én így gondolom, úgyhogy visszaadom ismétlésre! (hegyi)