Cabo, Fisterra. Spanyolország

Cabo, Fisterra. Spanyolország

Cabo, Fisterra. Spanyolorszag. Europa legnyugatibb pontja. Ez a bronz es rez otvozetbol keszitett bakancs a szimboluma az El Camino vegso allomasanak, Cabo (portugal), Fisterra (spanyol) nevu falunak. Sok-sok eve minden evben vegig gyalogolom a French way-t az az a Francia utat s a Via de La Platat amit magyarul " Ezust ut"-nak nevezunk. A Francia ut Saint jean pied de port-bol indul ami Franciaorszag teruleten helyezkedik el a Spanyol hatartol 20-30 km-re. Ez az ut Santiago de Compostellaban vegzodik mint minden El Camino-s ut. Az Ezust ut pedig Sevillabol indul s szinten Santiago de Compostella-ba vegzodik. Ennek a ket utnak a vegig gyaloglasa ketto es fel honapig tart szamomra.

S egy rovid leiras az El Caminorol:

Jakab-legenda 813-ban akkor éledt újra, amikor egy Pelagius nevű remete látomása szerint valami „ragyogó fény” vagy egy csillag beragyogta a mező egyik elhagyatott pontját, ahol Szt. Jakab és két követőjének méltatlanul elhanyagolt nyugvóhelyére bukkantak. A csillag Szt. Jakab csillaga, és a szavakból: Szt Jakab=Sant Iago, mező=compos, csillag=stela adódik a hely neve: Santiago de Compostela. Padron püspöke, Theodomirus élt az alkalommal, és „tanúsította” az apostol sírjának felfedezését, így Szt. Jakab legendája tökéletes időzítéssel kelt életre ahhoz, hogy élen járjon Spanyolország kereszténységhez való visszahódításában. Szt. Jakab a csaták valamennyi döntő pillanatában megjelent és megfordította az ütközet kimenetelét. Ezért ábrázolják Jakabot, mint a mór-ölőt, azaz Santiago Matamoros-ként.
Az első, zarándokokhoz köthető írásos emlék 950-ből származik, majd 1072-ben eltörölték azt a vámot, amikor a zarándoknak akkor kellett fizetniük, amikor Galíciába beléptek. A Camino legjelentősebb támogatója II. Calixtus pápa volt, aki bevezette a compostelai Szent Év kiváltságát (minden év, amikor Szt. Jakab ünnepe, július 25-e vasárnapra esik, vagy az évszám két nullára végződik). Ebből az időből származik a francia Aymeric Picaud pap öt kötetes könyve, melyet zarándokútjáról írt, s ma Codex Calixtinus néven ismerjük, mert a művét a pápának ajánlotta. Több lovagrend is alakult a zarándokok szolgálatára: elősegítették az útvonalra eső nagyobb települések/városok fejlődését, de a kisebbekben is zarándokszállásokat (hospital) létesítettek, s jelentős volt a munkájuk az út kiépítésében, a hidak felépítésében is.
Az utolsó két évszázad elvilágiasodása Spanyolországot sem kímélte meg, mára a vallását gyakorló spanyolok csak a társadalom 20 százalékát alkotják. Ezzel ellentétben a Camino zarándokainak száma igen magasra szökött, az utóbbi tíz évben a tízszeresére nőtt.

(forrás)

Még mielőtt nagyon mélyen belemennék, azt mondom, hogy ez egy képsornak lehet majd maximum, jobb híján egy átvezető képe, önmagában nekem ez kevés. Nagyon remélem, hogy kapni fogok tőled sorozatokat akkor, amikor aktívan nekiállsz az utadnak. Most én azt gondolom erről az egészről, hogy egyrészt ez a dőlő horizont nekem még akkor sem nagyon érthető, ha a cipő az, ami most ezt visszahúzza. Az a helyzet, hogy ezt a cipőt valaki megalkotta, mint szobor, és ennek van egy jelentése, egy valós és egy átvitt üzenete, nyilvánvaló, hogy érzelmileg is sokan kötődnek hozzá, kultikus hellyé vált tőle ez a pont, és ehhez ez egy nagyon jó helyzet. Tegyük hozzá azt, hogy ezekben van egy pici... majdnem azt mondtam, hogy giccs, de nem igazán jó kifejezés, és most nem is találok ennél jobb szót, ezért inkább körülírom. Arra gondolok, hogy ezeket az élményeket az ember persze belül viszi el, meg belül éli meg, és én olyan kedvesen, elnézően tudok mosolyogni ezeken a főképp a turistáknak szóló üzeneteken, hogy az ember végigcsinál egy ilyen utat, megéli, amit keres, amiért megy, mire odaér ehhez, már árkon bokron túl van, nincs szüksége az ilyen fajta manifesztációra. Vagy nem így. Ha meg nem csináltam végig az utat, akkor meg ez a cipő sem fog nekem túl sokat mondani, maximum közhelyet. Ezt gondolom magáról erről az egészről. Ez nem jelenti azt, hogy nem megfotózható, de ahhoz, hogy ez megfotózható legyen, ahhoz ez így önmagában kevés. Az, hogy ott van ez a műtárgy, és azt lefotózzuk egy nagyon kemény fényben, ami a tengernek is köszönhető, hát, én azt gondolom, hogy kevés a boldogsághoz. Ezt szituációba kell helyezni, másképp nem érdekes. Ezt minden turista lefotózza, és ez most annál nem sikerült jobbra. Keresd azt, amitől a tiéd lesz a kép. Keresd azt, amitől ez a te megoldásoddá válik. (hegyi)

Hozzászólások

Szia Zsolt,

egyetertek a velemenyeddel. Megismetelem ezt a temat , ugy ami kefejezi , hogy ez az en utam befejezese. Kb. Szeptember elejen tudom felupoad-olni, akkor erek Finisterraba. Koszonom, hogy ravilagitottal a lenyegre!

Udv.: Robert Biri

Új hozzászólás