Tamás, dobáljad te csak le a gátlásaid. :)
Én kedvelem, hogy végre nem az élességre megyünk rá, mert hát persze, sok esetben fontos, hogy legyen élesség, az se mindegy, mennyi, de van szerepe és helye annak, ha valami nincs fókuszálva. Ahogy a csendnek a zenében. Szóval ez jó, és ez az üveg is kiváló főszereplő. Ami mégis valahogy hiányzik, vagy amiben határozottságot keresek, azaz, hogy töke legyen a képnek, az a bal oldal. Ott jön valami formai drámaiság, de most úgy vágódik, hogy átkerül a hibába, miközben ha erősebb, ha egy kicsit több, akkor már ellensúlya a virágnak. (hegyi)
Az a helyzet, hogy Minolta-Practisix konvertert soha senki sem csinált. Közgyűrűim vannak, Minoltás is,Practisixes is. Valószínűleg ezen az úton kell elindulni.
A tudatosan elállított élességgel kapcsolatban tudatalatti gátlásaim vannak. :)
Nekem is nagyon tetszik ez az életlen, bizonytalan világ ami átjön a képen. Amikor a szín az erősebb kapaszkodó, mint a forma.
Tamás, a Zeiss menetes vagy bajonettes? És a digit váz milyen foglalatú? Sokféle fordítógyűrű létezik, én is használok menetes, K-bajobnettes objektíveket Canon-on... A másik varázsszer egy sima közgyűrű is lehet -- azzal is el tudod érni azt hogy x cm után már életlenné váljon a kép.
Létezik konverter, nekem van, szerintem ebay, vatera, vagy más fotós izén lehet, hogy lehet találni, de várj. Az, hogy életlennel dolgozol, ahhoz szerintem ha közelebbre van állítva az élesség, mint törvényes lenne, akkor azért az a 3-as blende se lesz nagyon sok. Ha a fókuszmotort kikapcsolod, akkor nem jó manuálison?
Hát az adott technika, az APSC méretű érzékelő. Az obik meg 3,5-nél kezdődnek. Az egyetlen 1,8-as üvegem meg 28 mm, vagyis, ha a tárgy egy méterre van tőle, már nagyon megnő az élességi tartomány. Az a szint lenne ideális, amit a 2-es fényerejű 180 mm-es Zeis obim ad, csak hát nehéz összehozni a középformátumú objektívet a digitális géppel.
Másnak meg az éles nem megy, szerintem meg kell kérdezni, hogyan csinálják. :) De tréfa félre, melyik része a problémás?
Köszönöm az elemzést! Meg kellene találnom valamilyen technikát az életlen fotózáshoz, mert ezekhez a teljesen bizonytalan és kiszámíthatatlan próbálkozásokhoz már öreg vagyok.
Pedig én is afelé terelgetnélek, hogy az élesség nem minden, sokszor öli meg a témát. Na ja, én se látok élesen már szinte, csak úgy kb 1-2 méteres sáv, ami még éles.
Köszönöm István! Keményen ellenáll nekem az életlen fotózás, pedig nagyon szeretném csinálni. Ez úgy sikerült, hogy egy boxgép objektívjét odatartottam a gépváz elé.
Tisztában vagyok azzal, hogy közel tudok kerülni fogalmi megközelítésekhez - kivéve amikor nem, mert pl. nem figyelek eléggé :)) - viszont az ilyen érzelmieket sokkal, de sokkal jobban szeretem, főleg, amikor érzem is magamban a fogékonyságot rá! Mert itt nem barna üveg van, meg sötét, meg virág, és nem is súlyozott grafikai megoldások, hanem nekem egy opálos hangulat a maga érzékenyen bizonytalan és múlandó valóságával.
Már hetven éve dobálom, de ez valahogy nem akar :))