Cím nélkül

Bátor vállalkozás, amit itt lehet látni. Nem elsősorban azért, mert a tükröződéssel nem történt már eddig is egy csomó jó kísérlet, hanem az önportréban a velünk együtt közösen beszélő üzeneteinkben a kettősség, a tükröződések és a tükör által megmutatott torzított kép nem csak gyakorlatilag jelenik itt meg, hanem az arc kiemelésével, az alsó megvilágításával sok minden másról is beszél, mást is tükröztet ez a kép. Arról sokszor szó esett már az Estiskolán, hogy esetleg ez az arcok tanulmányozásánál nagyon érdekes, hogy az arc gesztusrendszere a felnőttkortól nagyon sokszor maszkként működtetődik a mindennapi ember számára, és a valódi válaszok azok többnyire az emberi szemben, az emberi szem megfigyelésében jelentkeznek. És miközben úgy tűnik, hogy ezen a képen az alkotó, aki egy önportrét készít, kvázi mosolyog, a kép minden tekintetében inkább egy ördögi görbe tükör. És azért mondtam, hogy bátor vállalkozás, mert ez a görbe tükör idehelyeződik elénk is ugyanúgy, ahogy az alkotó elé is. Az számomra azért egy érdekes kérdés, hogy vajon az én megközelítéseim mennyire helytállóak, mert érdekes módon, amelyek számomra nagyon erős képeknek tűnnek furcsa mód most egy ideje végigtekintve a hozzászólásokat pont azoknál a képeknél nincs egy deka aláírás, párbeszéd, ezt így nem igazán értem. Nyilván magamban is el kéne gondolkozni, de én ettől függetlenül én továbbra is határozottan azt szeretném mondani, hogy ez egy nagyon jó kép. Attól függetlenül, hogy bár elég sokan vagyunk az Estiskolában, elég sokan beszéltek egymással, nagy a csapat, annak ellenére nagyon érdekes, hogy az itt látható Cím nélkül képre egyetlenegy hozzászólás nem érkezett. Fontosak az önmegismerések, fontosak a szembenézések számunkra, még akkor is időnként, amikor azok nem rózsaszínűek, nem örömteliek. Én ezért tartom ezt egy fontos dolognak, amit itt a 24-es lecke csend házi feladatban érkezett Mariann részéről és mondom, ezt annak a bizonyos másik utcának érzem a makro világ mellett, amit valamennyire én úgy saccolok, hogy lassan közelíteni látok. Az emberi test, az emberi alak megfigyelései és a parányi összeköttetéseiben. Valahogy úgy tudnám mondani, hogy a kicsiben a nagy és a nagyban a kicsi lassan szerintem rövid időn belül Mariannál össze fog találkozni és ez a két út konzekvensen most halad előre, hogy a találkozóponthoz érjünk. Három disznónak gondolom ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Mazsi, ezt a képed szeretném a keddi adásomhoz, amiben a hívőkről alkotott tévképzetekről lesz szó. Jó lenne látni ám...

Köszönöm az értékelést (és a hozzászólásokat is)!

Én meg pont ezért csodálom a képet mert a jobb oldala mintha teljesen más lenne, nem tudom hogy csináltad Mazsi de nagyon jó. :D

Az az igazság, hogy én spec zavarban vagyok ennél a képnél. Mintha nem is Mariann lenne. Vagyis Mariannak egy másik, eddig ismeretlen arcát látom itt. Furcsa és felkavaró.

Új hozzászólás