Az eddigi irányokhoz képest most egy váltást érzékelek. Mégpedig azt, hogy Attila elkezdett a közlésben a saját belső útján egy szerepet megmutatni – ez a szerep itt most a vademberé. Ugyanakkor több olyan helyzet van ezen a képen, ami lebuktatja ezt az egészet - hogy ez egyenlőre még csak egy kísérlet és hogy ez még csak valaminek az imitálása. Egyrészt nem vagyok meggyőzve arról, hogy a karok vágása tökéletesen végiggondolt – ha már ennyire erősen vágok, akkor ennél egy sokkal dinamikusabb képszerkesztésre lenne szükség. Elindultál egy átlós szerkesztés felé, de félúton megálltál. Másrészt pedig ott van egy lámpa, amire nekem semmi szükség – az a legvilágosabb pont, állandóan azt nézegetem, de hát ez a lámpa önmagában eléggé semmitmondó darab (nem is az volt gondolom a cél, hogy maga a lámpa vigye el a hátán a történetet, tehát ebből kifolyólag nekem az ott hiba) – olyan, mintha egy verkfotót látnék. A másik az, hogy van egy gesztus és ez a gesztus működik, de ez a testre igaz, bár azt gondolom, hogy az izomtónusokkal itt is lehetne játszani - akkor amikor valaki megőrül, amikor valaki indulatos, vagy valami feszültséget mutatunk, akkor azoknak a gesztusokban, az izommunkában is jelentkeznie kell – hát magyarán amikor az ember szétveri a környezetét pl., akkor ott azért fizikai munka történik és ezt is valahogy kellene ábrázolni (javaslom megnézni Szomjas György: Roncsfilm című moziját, abban is azt a jelenetet, amikor Szőke szétveri a konyhát), a másik pedig, az nekem nem biztos hogy elég, hogy ezzel a hajhosszúsággal egy kicsit előre dőlve maga a haj ad egy rendezetlenséget, mert minden egyéb más még nekem túlságosan kontroll alatt van tartva. Ha megnézzük a szájat, abszolút rendezett, tulajdonképpen egy konszolidált formát mutat – az arc többi részére is ez nagyjából igaz, talán a tekintetben van valami vadság, de a többi még egyenlőre megmarad teljes, totális kontrol szintjén. Azt kell hogy mondjam, megőrülni nem lehet úgy, hogy kontroláljam magamat. Nem egy könnyű feladat, nem mondtam azt hogy könnyű ezt ábrázolni, de mindenesetre ha már elindultunk ezen az úton, akkor ne forduljunk vissza, menjünk tovább. Azért adom vissza ismétlésre, mert van ebben még energia amit fel kéne tudni szabadítani. Egyébként azt gondolom, hogy jó, hogy erre az útra magad találtál rá, mert szerintem nagyon sokat fog ez neked segíteni, amikor átéled azt amiről most beszélek. Igen, tessék ábrázolni képileg azt, hogy ez az egész gesztus valós. (hegyi)