Csend

Csend

Nos, vannak kiemelt pillanataink és ez a kép ezek közé a kiemelt pillanatok közé tartozik. Egészen fantasztikus az, amit látok és komolyan mondom, hogy szívesen látnám a falamon. Ritkán mondok ilyet. És ha már így belekezdtem ebbe, hogy még tovább menjek a tőlem szokatlan mondatok irányába, össze is hasonlítom most, Gerleinek van egy képe a napraforgókkal, oda tudom sorolni. Írtam itt a hozzászólásoknál, hogy fél fokot érdemes lenne rajta fordítani, de vegyük úgy, hogy nem szóltam mert ez kiküszöbölhető. Ugyanakkor nagyon tiszta amit látok. Nagyon tiszta a gondolatiság és nagyon tiszta a közlési forma. Azt hiszem, ahányan vagyunk a Látszótéren, mindenkinek másról mesélhet ez a kép: magányról, csendről, útkeresésről, az úton lévő akadályokról, elveszettségről, szerelemről, szóval széles a paletta, de egy biztos, hogy olyan finom a fénytani helyzet, ami ritkán fordul elő egyrészt, másrészt pedig olyan a kompozíciós viszonyrendszer mindezzel együtt, ami nagyon kiegyensúlyozott és nagyon határozott és mégis, a technika nem uralkodik az egészen, hanem nagyon finoman meghúzódva a háttérben ad egy stabil bázist, amire ennek az egésznek a lírája fel tud épülni és ki tud teljesülni. Mondom ehhez a fényviszonyhoz Turner-t szóval egészen festményszerű ez a kép. Azt hiszem, hogy ez a helyszín ebben a fényviszonyban, ebben a természeti csodában nagyon sok mindenre alkalmas helyszín lenne. Gyönyörű aktot lehetne itt csinálni, de önportréra, portréra is alkalmas. Nagyon sok mesét el lehet itt képzelni. És mégis, miközben sokszor előfordul, hogy azt mondom, hogy de hát ez még csak a színpad, itt mégsem erről van szó. Azok a kis füvek, azok a kis bogáncsok vagy nem tudom, milyen növények, amik ott az előtérben vannak, azok lesznek a főszereplői. Itt vannak ezek a kis csenevész fácskák a maguk rendjében, és ebben a rendszerben azok a kis növénykék, mintha egy furcsa védelemben, mintha felnőttek között állnának. Nagyon érdekesen vannak jelen. Nagyon köszönöm ezt neked Tamás! Feladtad a leckét magadnak, mert ez egy nagyon magas minőségű megoldás. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Megtisztelsz. Köszönöm. Ne forgasd, majd paszpartuzásnál forgatom. :)

Sándor, nekem így:
Csend

Zsolt, Tamás: én ezt a képet nagyon pontosan megméricskéltem, és szerintem ezt nincs hová forgatni.

Köszönöm az elemzést! Zsolt, ha megírod, hogy milyen irányba és mennyit forgassam el, lenagyítom neked. Nagy megtiszteltetés lenne számomra, hiszen tudom milyen képek vannak nálatok.

Nekem konkrétan ez a sor ugrott be: "Most tél van és csend és hó és halál."

Köszönöm István. (Most utána kell néznem Vörösmartynak.)

Nekem Vörösmarty Előszavának ismert sora jutott eszembe a fotóról... No de Nyözö által idézett (vagy írt?) haiku pedig finom reakció :)
A fotó nagyon élményszerű számomra!

Kedves Zoltán, lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam. Nagyon is pozitív dolognak tartom, ha valaki ismeri a környezetét és ha kimegy az erdőbe, néven tudja nevezni amit lát. Én, sajnos még a lakásomban lévő növények nevét sem tudom és erre nem vagyok büszke. Köszönöm a verset.
Zsolt, biztosan igazad van, de az én szemem már öreg.

A színekhez hozzá nem nyúlnék... a függőlegesekhez és vízszinthez inkább.

Szerintem a színek teljesen rendben vannak, ez ilyen lehetett a valóságban is. A csend valahol nem a hangok hiánya, hanem a nem természethez tartozó hangok hiánya szerintem. Szeretem ezeket a mély hangulatokat, a páraszagú, őszi csendet, amikor a ködszitálás is hallatszik.

Homály száll alá.
Csak a köd perceg halkan.
Csend van kint és bent.

(A vadvirágok pedig az egyik személyes mániáimat alkotják, nem okoskodás akart lenni!)

Le vagyok nyűgözve, ha valaki ilyeneket tud, hogy mácsonyák. A csönd fizikailag is jelen volt. Bennem ott a helyszínen nem magányosság, inkább a béke érzése volt. Sajnos a színek beállítását most sem tartom igazán jónak, de majd még próbálkozom.

Valóban van egyfajta csend benne, sőt engem a magány, az eltévedtség érzése is elfog a képtől... :) De ott van benne az is, hogy megmoccansz és a fagyott fű megzizzen a lábad alatt az expó után. Jók ezek a ritmikus függőleges osztások, a térélményhez segít a köd is, húz befelé, de a mácsonyák tüskebökijei visszahoznak, mielőtt elvesznék...

Új hozzászólás