Bevallom, olvastam a hozzászólásokat, és most egy kicsit ellenkeznem kell a kritikai résszel. Én azt gondolom, hogy ez a kép, elfogadva és megértve a hozzászólások kritikáit is, sokkal erősebb annál, mintsem ezekkel az apróságokkal foglalkozzunk. Ennek a képnek az ereje abban rejlik, hogy egy olyan pasztell színvilágban tud a mélységélességgel, a formákkal hatást elérni, amit nem olyan sokszor használtok, használtatok eddig az Estiskolán. Nagyon érdekes kérdés a színes fotográfiában a színek kezelése. Én azt tapasztalom, hogy elsősorban amikor valaki megvesz egy fényképezőgépet, akkor abban a beállításban kezdi el használni, ahogy azt a boltban adták, és ez azt jelenti, hogy a színprofil is megmarad az úgynevezett sRGB módban, holott a gépek javarészénél ez ma már átállítható Adobe RGB-re. Itt azt jelenti, hogy az sRGB, amikor az internet elindult, akkor volt egy szabvány az internetes színmegjelenítésre. Ma már az új böngészők ismerik a színprofilokat, amelyik nem, azt nem kell használni fotómegjelenítésre. Ezért érdemes lassan elfelejteni ezt az sRGB-s történtetet, idejét múlt, túlléptünk rajta, ugyanis egy sokkal szűkebb színtér, mint az Adobe RGB, vagyis a látható színeknek lényegesen kisebb terjedelmét tudja átadni, nagyon torzít. Ezt azért tettem ide hozzá, mert a színes fotográfiáknál, legalábbis amit én az Estiskolán tapasztalok, az a tendencia, hogy úgy jönnek a színek, erősen ott vannak, erősen kommunikálnak velünk, ugyanakkor ebből kifolyólag egy kicsit harsány, vásári jelleget tud néha kölcsönözni a képeknek maga az, hogy azok színesek. Az, hogy a színekkel elkezdjünk dolgozni, az egy külön irány lehetne, és lesz is az Estiskolán, nem véletlenül szoktam én azt mondani, hogy a kezdésnél én azt tartanám jó ötletnek, ha mindenki fekete-fehérrel kezdene el dolgozni, mert a kompozíciót, a tömegelrendezést jobban lehet a fekete-fehérrel gyakorolni, mint a színekkel. A színek el tudnak vinni az erdőbe. Ennél a képnél az az előny van meg, és az a hatása, hogy a színek megválasztása, ami a környezetben látszik, ami ráadásul ebben pasztell színárnyalatban van tartva, azt hozza, hogy a tónusrend körülbelül ugyanabban a rezonanciában, ugyanabban a szeletben jelenik meg. Tehát itt a sárgáknak, barnás színeknek, rózsaszínnek, pirosnak egy kicsit fáradtabb verzióját kapjuk. Ez egyrészt szerintem hangulatában egy vidám hangulat, mégis egy nyugalmat sugárzó színhatás. Másrészt ha megfogyeljük a színfoltokat, azok egymáshoz viszonyított dinamikai elhelyezése sem okoz feszültséget, tehát a színek egymáshoz viszonyított játékossága is egyensúlyt mutat. Ami azt illeti, hogy Csendélet, én ezt el tudom fogadni ha jobb nincs alapon. Azért a csendélet ennél feszesebb témakör, de el tudom most ezt ebben a témában fogadni, mint megoldás. És nagyon köszönöm Annának ezt a képet, mert én azt gondolom, hogy a saját útján is ez egy fontos állomás. Ha megnézzük Anna Estiskolára beküldött képeit, akkor ez a fajta meglátás egy nagy ugrás előre, és én azt mondom, hogy hajrá Anna, és a három csillag megvan. Nagyon szeretném, ha küldenél még képeket. (hegyi)
értékelés:
Tényleg klasszek a színek, jó a mélységélesség megválasztása is. Én biztos kicsit lejjebb mentem volna a kamerával, hogy a virág takarja azt a felső kis zöld izét és jobban elváljon a széktámla vagy mi hullámvonalától.