Az előző képnél is lehetett látni, hogy a Bélát nagyon érdeklik az árnyékok, az árnyékok vetületei, és hogy ezekhez ő ért, és ezeket jól komponálja. Ez így is lenne most is, hogyha ez a bizonyos olajos vagy pálinkás üveg nem lenne itt előttünk. Amitől izgalmas a kép, az a dekompozíció és a fényt átengedő folyadékkal teli üveg, és az, hogy az üveg méretétől perspektivikusan szaladnak ezek az árnyékok oda befelé ebben a privát térben az ágyhoz. Nem tudom, hogyha a két könyvet kivennénk a sarokból, akkor vajon nem billenne-e a kép. Engem különösképpen azért nem zavar, mert ugyanezt a privát tárgyi kultúrát, tehát a kis állólámpa kapcsológombját ugyanúgy megtalálom a háttérben is, és a különböző rendezetlenül otthagyott pici apróságokat, épp ettől emberi és ettől nem műtermi. Talán beljebb kellene picit tolni, hogy nagyobb tömeg legyen, és ez a tömeg billentené vissza ezt a másik tömeget. Tehát én ezt egy jó munkának tartom, természetesen nem hiba nélküli, de nagyon örülök, hogy ilyen képeket is küldtök. (szőke-hegyi)
értékelés: