csend.élet.

A Mozgó Világ, amit többször említettünk már itt, egy olyan irodalmi, szociológiai, néprajzi és fotográfiával is foglalkozó újság volt, amely nagyon fontos volt a rendszerváltás előtti időszak, 70-es évek közepe és a 80-as évek végéig tartó időben egy életérzés megmutatására. Stílusában ez a kép az üres tér felső neon megvilágítása, zöldes, paszteles hangulat és az emberi alak nélküli üres tér, amelyben csak az ajtó szélek, radiátor szélek, minden csak éppen hogy egy picit szignózva belóg, az ürességről szólnak. Mindez éppen grafikai szempontból információkkal van fölerősítve, mint a kép tetején olvasható „csend.élet.”, és a kép legalján olvasható „várok.” szöveg. Ezek a szövegek természetesen fontos grafikai elemei a képnek, mint egy képeslapnak, mint egy üzenetnek. Taliándörögdön működik egy múzeum, ez az Ősök Háza, a római katolikus templom plébánián és oda jó pár évvel ezelőtt érkeztek képeslapok. Nagyon sokféle képeslap. 50-es, 60-as évekből is. És ebben a több száz képben sikerült találni egy olyan kis személyes üzenetet, amelyet egy talán Szalay nevű úr írt az ő kedvesének, ahol egy nagyobb méretű papírlapra írt üzenetet, vallomást, ha úgy tetszik szerelmi üzenetet a levél megírója háromfelé vágott. Pont olyan méretben, amelyek az akkori postának megfelelően postázhatóak voltak. Mielőtt ezt a levelet háromfelé vágta volna, a levél szövegét úgy fogalmazta meg, hogy maguk a szövegek három részletben, de egy-egy levélen olvashatóakká váltak. A teljes üzenetet pedig csak a három levél egymáshoz passzításával lehetett elolvasni, befogadni. Nagyon érdekes játék, nagyon érdekes érzelmi lenyomat ez a múzeumban látható képi üzenet és a mai napig érthetővé teszi az akkori időszakot, a rejtjelezett, titkos üzeneteket. Valami ilyesmit sejtek, egy ilyesmi lenyomatot érzek az itt látható képben. Lehet, hogy sokan azt fogják mondani, hogy az ember nem konzekvens és a csendélet kategóriában amennyiben elfogadásra kerül az itt látható kép, akkor az eddigi megfogalmazásokhoz képes kérdéses, hogy akkor ez a kép miért jó és miért fontos? Véleményem szerint azért, mert itt elsősorban gondolkodásában, filozófiájában jelenik meg a csendélet absztraktciója. Erősítik ezt a feliratok, nyomatékosítják a szétválasztás a csend – pont - élet – pont, várok – pont nagyon is határozottan és beszédesen egy létállapotról közvetítenek nekünk. És ebben a megközelítésben a Baráth Tímea mostani képe önmagához képest tehát konzekvens és Tímea saját belső „prájvit” világából hoz egy nagyon is aktuális sarokpontot. Ezért tartom elfogadhatónak és ezért örülök, hogy a képe itt a 7-es leckére megérkezett és csak drukkolok neki, hogy az alkotási folyamat, mint terápia, mint belső gyógyulás segíthessen. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

30
Értékelem!

Szoktunk mi itt arról vitatkozni, hogy szabad-e/kell-e beleírni egy képbe. Nekem ez itt és így most rendben van, sőt tetszik. Tetszik a színvilág is, az is, ahogy a lámpa és a "várok." kiegyensúlyozza a képet. Azt már nem tudom, hogy az az ajtószél így kell-e nekem bal oldalt, mindenesetre kell, és határozottan tetszik az az érzés, hogy ott egy ajtó, meg hogy nem vagyok ide teljesen bezárva. Az megint egy másik kérdés, hogy ez a kép csendélet-e, vagy hogy elfogadjuk-e annak. Mert megvan a csend, megvan az élet is, de ugyanakkor az is biztos, hogy ez nem egy klasszikus "csendélet". Nekem mindenesetre nagyon tetszik.

30
Értékelem!

tetszetős, hangulatos, bár kicsit nyomasztó. olyan irodai hangulata van, ahol egész napra el vagy zárva minden természetes fénytől. emiatt talán a 'csend' szócska nem illik hozzá...

Új hozzászólás