Amikor Viki Demeter hozzájárulását kérte, hogy filmben használhassa a hanganyagát, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen összeszedett munka jön létre és szeretnék gratulálni, mert azt gondolom, hogy nem csak arról van szó, hogy a felszínen egy szöveges gondolatsor képi megvalósítása folyik, miközben ez is épp elég lenne, de az alkotó tisztelettel viseltetik a szöveg iránt, és nem utolsó szempontként képes az öniróniára. Azon lehet vitatkozni, hogy az egyes beállítások mennyire sikerültek jól, én viszont arra hívnám fel a figyelmet, hogy bizony azokat a képeket meg kellett csinálni, és akkor se sok kötözködni valóm lenne, ha csak mint csendéletek lettek volna beküldve az egyes snittek. Jó a drapériák használata, jól vázolta fel a problémát Viki, és abszolút beavatottnak érezhetjük magunkat egy fotográfusi gondolkodásmódba, werkfilmes eszközökkel, de mégis esztétikusan. Arra sarkallnám Vikit, hogy ha van kedve, egy-egy fontosabb leckéről készíthetne ilyen videót, érdekes lenne egy ilyen gyűjtés. Köszönet, de ezzel nem úsztad meg a csendélet leckét, azt azért fotóban még meg kell csinálni. (hegyi)