Biztos tudjátok, hogy nekem ezek a fajta történetek a gyengéim, hiszen Taliándörögdön az Ősök Házában a Dörögdi-medence múltját kutatva sok hasonló tárgy is látható. Bár szívemet melengeti és egyszerűen még szerencse, hogy csak gépelve érzékeltek engem és nem látjátok, hogy hogyan csorog a nyálam ezért a gyönyörű szép kerámia edényért, ami a kép jobboldalán van, vagy ezért a feliratos szódásüvegért, amely a kép baloldalán látható a feliratokkal. Nem véletlenül rosszalkodok és kötök bele ebbe a kép oldalsó felületbe, mert én azt mondom, hogy amennyiben ezek a tárgyak funkcióikban is látszanak és ezek a tárgyak mint múzeumi, vagy múltat idéző tárgyak fontosak egy képen, és itt azon túl, hogy egy fénytani tanulmányt látunk, azért erőteljesebben túllép a kép a valódi bemutatás felé - ez pedig azt jelenti, hogyha valami ilyet keresünk, akkor meg kell tisztelnünk a tárgyakat a fényképen keresztül azzal, hogy ezek a tárgyak ha nem csak formatanulmányokként vannak jelen, láthatóak, fogyaszthatóak, megismerhetőek legyenek. Ezalatt azt értem, hogy véleményem szerint túl szűkre van komponálva a kép és a két oldalfelületen a két ritmus nincs megtisztelve eléggé, így csak egy töredéke látszik a képen. Ugyanakkor a szódásüveg a baloldalon, mint szürkés felület maga az üvegrész nem tudja ellensúlyozni azt a barnás tömeget, amely a kerámiaedényen keresztül jelenik itt meg. Tehát a kép jobbra borul. Én ezt egy egydisznós képnek gondolom, de amennyiben megvan ez a családi környezetben, én meleg szívvel ajánlom, hogy vissza kellene menni és kísérleteket kéne végezni ezzel a képpel. Már csak azért is, mert azt az Eszter nagyon jól meglátta, hogy a talán kandallószél, vagy valamilyen lakásbelső szélnél különbözőképpen jelennek meg a fények, a baloldali vakolt felületen és a jobboldali árnyékban tartott felületen. Hovatovább annak a szódásüvegnek nagyon szép és nagyon izgalmas árnyékai is lehetnének, ha mondjuk kivárnánk egy másfajta fénytani helyzet idejét. (szőke)
értékelés:
Egyetértek Gáborral abban, hogy a két oldalsó vágás miatt nem tud csendéletként érvényesülni ez a kép. Számomra azért nagyon érdekes, hogy egy sarok köré akarod felépíteni a kompozíciót, mert ez itt egy nagyon erős irányító tényezővé válik, és ezzel kell(ene) valamiféle ritmusba kerülniük a tárgyaknak. Nem tudom, hogy egy csendéletben mekkora hangsúlyt szokott kapni a háttér, de gyanítom, hogy ennél kisebbet. A kép alsó szélénél történő vágást nem tartom túl szerencsésnek, mert megbontja ezt a szokatlan térbeliséget, viszont azt sem tudom, hogyha alulról többet mutatnál, nem kellene-e felülről is többet mutatni ahhoz, hogy az az üvegbura ne húzza el fölfelé a képet.