Nagyon fontos megjegyzés ehhez a filmhez, hogy a látszólagos egyszerűsége mellett is van dramaturgiája, és ez építkezik egymásra, még akkor is, ha ott van benne az a bájos irónia, ahogy az alkotó küzd azzal, hogy a prágai OBI-ban vásárolt ablakfátyol úgy szaladjon le a kis madzaggal, ahogy kell, én is szoktam ezzel küzdeni, ezekkel a drótokkal. Nagyon emberi és nagyon gazdag ez az üzenet, amit ő küldött és azért, mert a legminimálisabb eszközökkel, a háttérzajjal azt a furcsa japán hangulatot hozza be egy egyszerű hanggal egy olyan térbe, ahol amikor a függöny fölemelkedik, akkor sejtjük, hogy ez egy lakótelepi lakásnak a sarka, szóval az urbanizáció kellős közepe, és ugyanaz a játékos módon megfogalmazott elvágyódás vagy repülés van ebben az alkotásban is, mint amit az előző tengeres képsorban kaptunk. Fontos dolog, hogy van az anyagaiban szarkazmus, ahogy itt is elcsúszik a függöny és egyszercsak ott van egy korrekt tárgyilagos üvegcsendélet, van is ebben egyfajta pimaszság, de nagyon szerethetően, nagyon olyan módon építve, tálalva, hogy egy pillanatra sem merül fel bennünk, hogy velünk van a baj és ránkborították az ebédet, hanem ott van egy üzenet, hogy a négy fal között a panelban van egy csoda, egy költőiség, miközben ha mindezt mérlegre tennénk, akkor azt kapnánk, hogy ez csak két darab függöny, két darab fölhúzókar, egy darab tapétázott sarok, két madzag, egy darab délután és még egy darab üveg, mosás után. És az egész elkezd lebegni, táncolni, van vége, eleje és története. Zsoltnak eszébe jutott erről André Kertész, aki élete utolsó tekercs filmjén, amikor már nem ment ki a lakásából, a lakásban található tárgyakat fényképezte az ablakban, ez majd látható lesz a Galériában is, és ami azért is érdekes, mert bár ő nem tudta, hogy az utolsó tekercs filmje, mi tudjuk és mégis ez egy egészen furcsa egyszerűsítés és sűrítés, lezárás. Ez az egyszerű beszédforma nagyon sűrített, és tág is egyben, miközben nem tudsz semmi konkrétumot mondani, és mégis lebeg az egész, valószínű azért, mert Márti tudja, mit akar. (szőke) értékelés:

Hozzászólások

Dehogynem! A legkisebb is számít, Tesó:)
Köszi!

Ennyi kámment és értékelés után ez már nem oszt, nem szaroz, de brávó!;-) Imádom ezt a vicces sztájlt.;-)

Köszönöm szépen, kedves értékelés volt, tetszett.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy ehhez nem szabad hozzányúlni, egyszerűen úgy jó, ahogy van. Ja, és minél többször nézem meg, annál jobban kedvelem az erőszakos függönyt :)

Nem értek Veled egyet Márti! Érdekes lehet egy másik film is, de ezen nem kell változtatni, szerintem. Tetszik, ahogy beállítod a tárgyakat, hogy egy csendélet megszülethessen.

Szerintem jókat mondott az Árpi, az érdekes lehetne, ha volna egy olyan film is, amiben elvesszük a végén a vázát, mert akkor az egész film nézhető leheten folyamatos csendélet keletlezésnek és elmúlásnak, ez is olyan körforgásra utalás lehetne.

Isten ments hozzányúlni. A többit az elemzésben.

Szerintem érdemes lenne még egy kicsit foglalkozni vele, esetleg újból felvenni. Ha ez technikai akadályokba ütközik, akkor szívesen segítek, ha tudok. Az újboli felvétel pedig azért lenne jobb, mert szerintem az utolsó képet is lehetne szebben... Ha elveszed a vázát, akkor már a címe is lehetne az, ami a blogodon is volt. Azt hiszem az volt, hogy: A csendélet keletkezése és meszűnése. Vagy valami ilyesmi. Azért írogatok ilyeneket, mert nagyon jónak tartom, hogy a videó képileg és mondandójában is megállja a helyét, akár külön-külön is. Na, azt hiszem mindent elmondtam, amit gondoltam.

Köszi a hozzászólásokat!
András: talán a csend
Gábor: a függöny akadékoskodása az a részéről magánszám volt, én szerettem volna, ha simán elhúzódik, de ő meg nem.:)
Árpád: minden hangi és képi elem pont akkor történt, pont úgy, szóval nem direkt van, hanem így történt. Persze utólag lehetett volna vele valamit csinálni, nekem is hiányzik a végén még valami: vagy tényleg csend, vagy egy pár másodperccel további változatlan kép, (ezt végülis meg lehetne oldani) vagy az, hogy elvegyem a vázát is a képből..

Nagyon tetszik az ötlet, de szerintem kicsit sok lett az alapzaj. Ha szándékosan, akkor szerintem is kellett volna hagyni egy kis csendet a végén. Sőt talán ott levettem volna a hangot, mikor elhúzódik a második függöny. Persze ez csak privát vélemény, majd a hatalom eldönti :-))

szellemes és ötletes:) grat

A végefelé komolyan aggódtam, hogy a függöny győz, de örülök, hogy happy end lett.

Melyik volt előbb a csend vagy az élet? :)

Dénes, gésa sajnos nincs, de látod, jött helyette medve, akinek én is örülök:)
Feri, köszi! Eddig nem is jutott eszembe összekötni a függönyöm a zenekarral, de tényleg pászol!:)

Nekem úgy lenne igazi, ha a vége felé be keverted volna a Deep Purple-féle Hej Joe feldolgozás végén hallható ajtócsapást, és még egy kicsi néma csendet hagysz a végére. Meg már megint okostolyáskodom.

dick a Roland!!!! dejó:) Márti nagy vagy előcsalogattad az egyik medvét a barlangból

én akarnám látni a gésát is :)

(meg egy Hofi poén jutott eszembe de az csak hülyeség:) mikor a focisták arról panaszkodhat hogy nehezen kezelhető le a labda asszonta....szúrd ki akkor nem pattog)

Új hozzászólás