Szép a kép, szépek a színek, a ritmusok, bár én kicsit szűknek érzem a vágást, mert ezek az átlós vonalak, meg maga a körgyűrű, ami a vízben a hullámokkal létrejön, ahogy úszik ez a madár, ezek a ritmusok jó lenne, ha nagyobb lendületet tudnának adni, mert ezek a vízben fodrozódó hullámok adják az egésznek a mozgás- és a térélményt. Ha nagyon szűkre vesszük, akkor már elkezd felerősödni, hogy biztos-e, hogy ez az optimális nézőpontja egy ilyen kacsának? Ebben a rövidülésben a saját teste takarja azt, ami a legfontosabb formai jegye: a hosszú csőr, a fejforma, a farktollak, itt most egyik se szerepel. Ha most ilyen szubjektív ábrázolást veszünk, akkor a környezetnek a szerepe jelentősebb kell legyen. Amivel nagyon nem értek egyet, az a lekerekített képsarok. Ez olyan, mintha édesanyám fotóalbumát mutatnám, ott voltak ezek a képtartó papír háromszögek, amikbe be lehetett bújtatni a képeknek a sarkait. Most nagyon ezt az élményt hozza, csak nem nagyon látom ennek az értelmét, hogy mi az oka. Esztétikailag nincs magyarázat rá, semmi nem indokolja, ráadásul ahány oldal, annyi féle háttér, itt most a mi szürke hátterünkhöz képest ez a fehér kiugrik, olyan, mintha egy műköröm lenne, szóval idegen, nem tartozik a képhez, én nem javaslom ennek a használatát. Tehát az ötlet jó, a vágással nem értek egyet, ez most egy egy csillagos megoldás. (hegyi)
értékelés: