Csendtörő

Régebben az Ősök háza programban Kelemen Gábor fotóinak, aki nagyon sokat jár a természetben és itt a településen, Taliándörögdön született és a családja itt is van, nagyon-nagyon sok természetfotója volt, tehát azok az alkotók számára, akik az erdőkben, mezőkön folyamatosan járnak, azok számára nem ismeretlen ez a megközelítés. Sok természetfotónál lehet látni, ahogy az új élet elindul és őrületes erővel a már elpusztult, átalakuló felületeken áttör a fény felé. És ez egy jó megfigyelés. Nagyon jó, hogy, hiszen itt parányi formákról van szó, hogy ezeket a fotós észreveszi. Szerintem ez egy jó irány. Ugyanakkor, ha az egész képet nézzük, elrendeződésében és megint azt mondom, amit mostanában többször a természetben készült fotói kapcsán Anitának, azt mondom, hogy talán a fény megválasztása, a természeti fény megválasztása, amelyek árnyékokat, fényfoltokat hoznak létre itt a kis jácintszerű, vagy valamilyen tavaszi növény színeivel, árnyékaival kapcsolatban, nem biztos, hogy a legjobb időpontban történt ez az exponálás. Nagyon erősek az árnyék és a lándzsaszerű felületeknek a kapcsolódásai és igazából még sok minden más is történik színtanilag ezen a képen. A fölső harmadban látjuk az erdő távolabbi részeit életlenül a barnáival, szürkéivel. És valahogy az az őrületesen izgalmas jelenség, ami az előtérben zajlik, ennek kellene a főszereplőjének lenni és ide is van komponálva a kép elejére, de mégis valahogy a színösszegek, az egész kép rendszere elvonja a figyelmünket ettől a csodától, ahogy a kis növény a földből áttörve, leveleket átszúrva kapaszkodik az ég felé. Tehát itt csak annyi lenne a megjegyzésem, hogy az irány jó, de megint egy picit hamarabb érzem azt, hogy exponáltunk, nem megyek vissza, nem figyelem meg azt, hogy délben, délután négykor, vagy demerungban – ezek olyan, mintha kicsit gyorsabban lett volna exponálva, mint ahogy ez megérdemli. Tehát egy picit több figyelem, egy picit több türelem kéne a természetben lévő fénytan átadásához. Ezt egy két disznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

23
Értékelem!

Ákos, először úgy fényképeztem, hogy nem volt bent a szürkés égbolt a csupasz fákkal...de ez nekem így többet mesél.

19
Értékelem!

Gábor,
biztos, hogy nem kellene vágni a tetejéből és az aljából?
Mert ha egyszer a "döfés" a lényeg!
Szerintem így nincs meg az a határozott ütem.

18
Értékelem!

Ahogy mondja, ahogy mondja.

16
Értékelem!

De jó, kétféle Anitát látok itt ezen a képen. Az egyik az, akit korábban ismertünk meg, a természetimádó Anita, aki minden idejét a szabadban töltené a kislányával járva erdőt-rétet. A másik Anita pedig egy másik szempontból nézi, hogy mi történik, figyel a részletekre, beleadja a tapasztalatát és a tanultakat a "szakmából". Mint bal és jobb agyfélteke, együtt dolgoznak, befolyásolják egymást, és az eredmény egy teljesebb Anita-kép. Az talán látszik a fotón, hogy az előbbi volt inkább otthon ezen a kiránduláson, de egyértelműek az utóbbi kéznyomai is.

24
Értékelem!

...és a Tavasz lesz a győztes!

22
Értékelem!

Tavasz, Nyar, Osz, Tel...es Tavasz
Szep meglatas!

19
Értékelem!

Meg kell veszni! Ez nagyon jó!
Fantasztikus, ez a szín, és a fű, ahogy átszúrja - egy utolsó döfést adva, az amúgy is haldokló levélnek.
Tényleg nagyon tetszik!

Új hozzászólás