Azt nem tudom, hogy hol talál ilyen helyet Bara, de igazándiból megint egy telitalálatot kaptunk. Nagyon finom, nagyon rajzos, olyan mint egy Giacometti-szobor. Nagyon tetszik ez az egész képi világ, amit Bara észrevesz ezekkel a - gondolom én – szárítókötéllel vagy szárítószerkezettel, de mindenesetre nagyon jó az, ahogy ezt a két oldalt összeköti. Nyilvánvaló, ha jól látom, itt valamilyen tükrözéses játékot kapunk, tehát ez az összekötés Bara átlal jön létre, de nagyon finom, nagyon jó megoldás. Ha letakarjuk akár az alsó, akár a felső képrészt, önmagában érdekes, szép, de nem elég. Attól válik ez a kép egy kreatív munkává, hogy Bara rájött arra, hogy ebből bizony egy elforgatással kettőt kell egymáshoz pászítani ahhoz, hogy ez izgalmasan működjön. Úgyhogy én azt mondom, hogy itt az a jó, hogy Bara ezekkel is elkezd játszani, és megint egy lépcsőfok abban, hogy az ember nem csak rögzít és dokumentál, hanem tudatosan használ egy eszközt a képi kifejezésmódjának erősítésére. (hegyi)
értékelés: