a zöld már múlóban, a botyók lángokban

Nem is értem, hogy miért ez a címe a képnek, hogy csipkebogyó… :-D Azért az, hogy a képnek alapvetően a háttere, tehát ahogy a növény a természetben megjelenik ezen a színes képen, az egy szürkés tónus, és ezen a tónuson valamiféle zöldebb kevéske levél látható, a forma, de alapjában véve a kép központi részén lévő zöldek is szürkészöldek. Azt is talán említettük már az estiklopédiában, hogy a szürkés szín, felület a vörössel kapcsolatba hozva folyamatosan dinamikát, feszültséget, vibrációt hoz létre. Tehát miközben hordoz leírható, verbális információt, kvázi egy tájképet, egy kirándulásról, mégis túllép ez a kép, és amit előzőekben mondtunk a Margitnak, hogy a dokumentálásból lépjünk át, és a személyest erősítsük fel, és itt itt van a személyes, a háttér szürkészöldje és a vörös nagyon jól dinamizál, és ha elvonatkoztatunk a látványtól, akkor akár az az impresszió is lehetne, hogy ez egy gyöngysor vagy akár egy női ruha, amin ezek a pici kis ékek megjelennek, abszolút egy festői kiemelést láthatunk itt. Örülök is ennek, mert ez azt is jelenti, hogy a Margit megérezte, hogy a fényképezőgépet nem fényképezőgépnek kezelem, nem félek tőle, mint technikától, hanem elkezdem a gép keresőjén keresztül a világot vizuális élményként, festőként is nézni. Végre élményként kezeli a látványt. (szőke)
értékelés: