Csók

Csók

Sándor bedobott a köztudatba egy jó rigmust, ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes - itt most ezt érzem, hogy ha akarom, akkor bele tudom látni, hogy ez egy száj, azt is, hogy ez két száj, akár azt is, hogy nyelves puszi, de ezek a belelátós dolgok tőlem távol állnak, amikor ennyire elvonatkoztatott a közeg. Tudom, ez az én fogyatékosságom. A kép érdekes tónusokkal dolgozik, szinte ég a fű, ég az egész, perzsel, és ez jó. Amit nem tudok, hogy vajon másnak ez az asszociáció valóban elindul? (hegyi)

Hozzászólások

Én nem érzem, hogy a képpel gond lenne, pl nálam a "két világ" cím már megállná a helyét, inkább érzem beszédesnek (ugye a két dimenzió..), mint a csókot. A csókkal az a "baj", hogy az emberek vagy az érzelmi töltést fogják keresni a képen, vagy a jól kivehető ajkakra fognak asszociálni, talán ezért nem érvényesül itt a képnél a cím.

Az alkotói válság..ez ilyen, (egy idézet jut eszembe, "Fel-le...hová gondol, Mancika, az én vonzalmam nem hullámvasút") szóval egyszer fent, egyszer lent.. de semmiképp nem mondanám a "szar művészt vagy a művészkedő kontárt"-t. Inkább azt érzem a "Látom, érzem, bele is teszem, és egyszerűen nem bírok rávenni a nézőt, hogy velem asszociáljon" mondatodnál, hogy - főleg ennél a képnél -, hogy túl messziről indítasz, vagy még inkább, túl mélyen van amit láttatni akarsz, ez egyáltalán nem baj, majd megértik amikor kell...

Szóval hajrá, elő a közlésvággyal! ;)
üdv, p.

Kedves tőled, hogy megkérdezted.
Amit láttam és ami engem képileg és érzelmileg érdekelt, az az, ahogy a fűszálak teteje és a fák teteje két teljesen különböző térben és dimenzióban létezik, de látszólag mégis gyengéden egymáshoz érnek a vízben. Szerencsém volt, mert a környezetet össze lehetett komponálni valami kiegyensúlyozottá. Szóval a képi mondanivaló megvolt.
Utána gondolkodtam el a címen, hogyan is fejezzem ki szavakban ezt a távoli, de mégis érzéki érintést. Kicsit arra emlékeztetett, mint amikor az ujjak begye vagy az ajkak összeérnek (ott láttam a párhuzamot, hogy két távoli ember, elszigetelt személyiség, de mégis érintkező test), gondoltam, ez a cím jó lesz, de nem lett.

Azért örülök, hogy megkérdezted, mert nekem ez a nagy alkotói dilemmám évek óta. Látom, érzem, bele is teszem, és egyszerűen nem bírok rávenni a nézőt, hogy velem asszociáljon. Ha belegondolok, akkor ez jellemzi a szar művészt vagy a művészkedő kontárt - aztán olyankor el is megy a kedvem az egésztől. Most éppen mintha visszatáérne a közlésvágyam valamiért.

egy kérdést, ha szabad.. bár félve teszem fel.. a csókot azt már akkor láttad, amikor még csak a gépért nyúltál? vagy miután a kép elkészült?

Köszönöm az értékelést, Zsolt. Igazad van, annyira nem indul el az általam érzett asszociáció a kép kapcsán, hogy még magyarázat után sem leltél rá:) Nem akartam én szájat látni a vízbe, de amit kétszer kell(ene) elmagyarázni, az tényleg reménytelen. Köszönöm, kuka.

János, köszönöm a hozzászólásodat és az érzelmi jelentést!
Ezt a képet ennél egyszerre egy kicsit konkrétabbnak és absztraktabbnak láttam. A cím a két part (ember) csókjára utal, ahogy a vízben összeszorulnak az ajkaik.

Nekem ez tetszik, amolyan alföldi-nyári-parti fűben ülős első csókos tini pillanat lehet (a cím ugye.. )..
Teljes gyerekkort idéző számomra. Bár absztrakt témában van, amit úgy érzek is kb., de nekem ez cseszettül gyerekkor :D és tetszik! :) Köszi

Új hozzászólás