Kedves Zsolt, a "Zűrös pasik" műsoromat ezzel a képeddel ajánlom a tisztelt hallgatóság figyelmébe. És nem véletlenül. Köszi szépen.
Úgy érzem nehéz feladat elé állított Zsolt, amikor felkért, hogy írjak elemzést a képéhez. Azon felül, hogy természetesen teljesen egyértelmű első ránézésre amit látunk – és később kitérek arra is hogyan hat ez rám, nekem egy fajta absztrakcióként jelenik meg a téma. Elmondom miért. Amikor fotós iskolába jártam nagyon sokat kellett rajzolnunk. Egy ilyen – de egyébként majd minden – téma esetén mindig azzal kezdtük a rajzolást, hogy a fő tömegeket, és a fő vonalakat, a fő íveket felvittük a rajzlapra. Ráadásul mindezt úgy tettük meg, hogy előzetesen valamilyen képszerkesztési irányelvnek megfelelően megkomponáltuk a képet. Egy kicsit ezen a képen is ilyen érzés szaladgál bennem. Van egy erős kompozíciós vezetővonal (én úgy érzem, hogy egy Fibonacci spirálra épül a kép), ami nem tudom mennyire tudatos, tekintve nem tudom milyen módon exponált Zsolt, illetve hogy látta e a kereső képét exponálás közben, és erre a vezetővonalra fűződnek fel a képi elemek, vagy inkább azt mondanám tömegelemek. Ebben a megközelítésben jónak érzem az arányokat. Ugyanakkor, ha úgy tekintek rá, hogy figyelem a vágási pontokat, akkor a baloldalon megjelenő láb és a jobb oldalon megjelenő kar vágása kiegyensúlyozzák egymást és nem fájó pontokon történik meg a vágás, a jobb oldalon megjelenő láb viszont már kicsit groteszk módon jelenik meg. Kicsit csonkszerű. De azt kell mondjam, hogy a már említett spirálon ennek ellenére is jól fűződik fel. Természetesen továbbjut az ember az absztrakt szemléleten és találkozik a valósággal. Olvastam a véleményeket, és itt ezen a ponton kicsit egyetértek Istvánnal. Ezzel a nézőponttal nagyon alárendelt szerepbe kerül, és tekintve, hogy egy akt képről van szó, ez az alárendeltség kissé még zavarba is képes hozni a nézőt. Értem, hogy kíváncsiak vagyunk amikor megnézünk egy szobrot, de talán nem ennyire. Ezért bennem jön egy olyan érzés is, hogy van ebben a képben egy ici-pici provokáció is. Nem rossz értelemben provokáció, inkább ilyen lökdösés, hogy kimozdítsd a nézőt a komfortzónájából és megkérdezd, hogy „…na mit szólsz hozzá?”, kíváncsian figyelve a néző reakcióját.
Pár gondolat még a tónusokról. Nekem kicsit egyhangúan szürke a kép, van egy terület ahol megjelennek sötétebb tónusok, de ez a terület jól illeszkedik a kép hangulatába, de van egy olyan amit indokolatlanul világosnak érzek, a jobb oldalon a felkar. Ez még a spirális szerkesztés ellenére is odarántja néha a szemem, és ennek nincs különösebb indoka. Mindent összevetve, egy nagyon merészen megalkotott képnek érzem ezt – a merészséget nem a meztelenségre, sokkal inkább a nézőpontra a vágásra értem -, tagadhatatlanul hatást gyakorol a nézőre, és tagadhatatlanul kitör a klasszikus ábrázolásmódok sorából. (Zámbó Attila)
értékelés:
Kedves Zsolt, a "Zűrös pasik" műsoromat ezzel a képeddel ajánlom a tisztelt hallgatóság figyelmébe. És nem véletlenül. Köszi szépen.
És lásd még ezt is itt: http://www.flickr.com/photos/sparky2000/...
Azért én azt mondom, hogy rendben van ez a kép. Én gyerekként láttam az eredetit és kb ilyen emlékem van róla. És hogy miért, ahhoz legyen itt egy kép az eredetiről:
És akkor most lehet újragondolni, hogy miért csinált Zsolt Góliátot a Dávidból. Ez egy böszme nagy szobor és így állítódik ki, hogy aki nem a terem túlvégéből nézi, pont ezt kapja. Szóval én az eredeti szobor teljesen adekvát újraképezét látom.
Dávid, Michelangelo szobra volt a kiindulási alap. Ezért a szoborszerű tónus. Akt, hiszen az is akt. Ahogy anno a Mantegna festmény esetében, itt is egy kísérletet látunk arra, hogy mennyiben oldható meg ez számomra, mint problematika - ott arra voltam kíváncsi, hogy vajon mire fut ki Mantegna közlése, ez mennyiben valós és hogy és hol "bukik le", itt az érdekelt, hogy mi van a szobor mögött, hogy nézhet ki hátulról, vagyis hogy a konvencionális megközelítést és ábrázolást el lehet-e forgatni, és ha igen, mi lesz az eredménye.
Jajj, hogy mondjam el másképp.... az én agyam úgy működik, hogy valami bekerül, és dolgozik benne, majd egyszercsak nem tudom, hogy milyen hatások okán, de felszín felé igyekszik, és akkor ha picit megkapargatom, akkor előjön. Ez volt Mantegna esetében is, évek óta foglalkoztat, nem mondtam, hogy kész vagyok vele, de egy-két kérdésre kaptam választ, és ez van jelen esetben is. Tehát a kiindulás az Michelangelo Dávidja. Részint van egy véleményem róla - szépelgő ideál, távol a valóságtól és igen szemérmesen, vagy még rosszabb, hazug módon ábrázolva valamit, nem hogy idealizálva, de a nemiség részét eltagadva, visszaszorítva egy kisgyerek szintjére - tehát van a szobor, van a vélemény, és van a kíváncsiság. Ebből aztán lesz az akció, hogy elkészítek valamit. Ez eddig a laboratórium magányában történik. Aztán jön a közlés, és nyilván, mint írtam, van benne provokáció - nem értek egyet abban, hogy ez lehetne női fenék is, mert leírtam, miért, anatómia - és ez így együtt kiad valamit, vagy sem.
Amire én kíváncsi voltam, miután olvastam a fenéknél megragadt kérdéseket, hogy valóban ez a problémája a képnek, valóban megakaszt egy segg látványa, sőt, tovább megyek: valóban ez egy fenék? Ceci n'est pas une pipe - mondja Magritte, és én mondhatnám, hogy Ce n' est pas un cul. Mert elvonatkoztatok a fenéktől, az is csak egy forma, ahogy a hát is, a váll is és ezek ritmusa is, és igen, ez volt, amire kíváncsi voltam, hogy ez hogy jön létre, ha egyáltalán létre tud jönni, és mindezt mint tömeg forgattam meg, a lábak,a karok is csak formák, és tulajdonképpen ahogy egy torzó esetében, itt is a konkréttól szerettem volna eljutni az elvont felé, tehát mindaz, amit összehordtam, így együtt érvényes, és nyugodtan mondhatod, hogy de ZSolt, ez így nem jön át - elfogadom. De az érdekel, és erre keresem a választ, hogy ha van elutasítás, miből táplálkozik, a férfiból, az aktból, a formából vagy valami másból.
Kedves Zsolt!
Most tényleg nem érted, vagy nem akarod érteni? Nem tiszta számomra. Az se hogy mért tetted fel a képet! De ezt is kérdeztem már.
Címet értem, és már rég meg is beszéltük, a témát fórumban.. ezzel nincs gond! Egyértelmű, hogy itt van és vele él, stb. Viszont bedobtam egy feltételezést, mert játszottad az értetlent! :) (Gondolom ez nem sértő!)
Azért nem hiszem hogy ilyen földhöz ragadt lennél (szebb szót nem találtam szótáramban). Lehetne találni olyan nő alakot bármiféle bírálat nélkül ami hasonlítana erre a képre. Ehhez nem kell nagy fantázia.
Amit a feltevésekkel akartam kezdeni az volt, hogy "nincs benne", számomra az amit akarsz. Mert:
.ezekkel a fényekkel nem akt csak szobormásolathúsbőlvérből2dben
.inkább Góliát mint Dávid.. vagy én nőttem túl mélyre rovar szintre..
.mostmárnemareneszánszvan..
.játszhatjuk tovább de minek(?)
(+az én seggem nem ilyen;)
Ezért kérdeztem, te hogy gondolkodtál! Válasz nem volt egyértelmű, ha volt :)
Vicci vagy, de nem kerültünk beljebb...
(Bocs ha a pedellus titulus nem volt megfelelő. Nem tudtam hogy technikai munkatársat jelöl.. vagy mást? :) a totumfaktum, vagy az oldal elemző motorja, lehet jobb lett volna. (De ne vedd szószerint nem ott van a lényeg!)
Úgy érzem tettem erőfeszítést, nem csak azért mert érdekelt. De azt is gondolom hogy nem vagy együttműködő; azonban, így nem látom értelmét folytatni.
Szép fényeket!
szia
Nem akartam lecsapni, ahhoz túl magasan repült.
Cím nélkül miért nem tudod hova tenni?
A cím nem csak raktári jelzőszám, orientál is, adhat plusz réteget. Ezt vagy használod a visszafejtésben, vagy nem, ebben az értelemben igaz, hogy meg kell álljon nélküle is, de azért tudnék sorolni néhány képet a fotótörténetben, amit ha cím nélkül nézel, veszteség ér, mert azt a plusz "aha" élményt veszted el, ami fűszerezhet. Vagyis, ne vedd, hogy Dávid, de látod, hogy férfi, nő anatómiailag más fenékkel, csípővel és vállal rendelkezik, ez még innen lentről is érzékelhető. Tehát cím nélkül is megvan a férfi. Innen már mindegy, hogy akarsz-e eljutni oda, hogy Dávid máshonnan nézve, vagy se, és akkor csak egy férfiakt tanulmány....
Ami pedig azt illeti: a pedellus nem tölt fel fotót, a pedellus legfeljebb videókat szokott. :)
A komfortzónából is ki akar mozdítani, hiszen eleve, férfiakttal nem oly gyakran szokás foglalkozni, kérdez és kíváncsi is, de igyekszik saját viszonyrendszerben dolgozni - azaz mindhárom. Ha csak egyik lenne, nem tettem volna ki a képet.
Engem az érdekel, hogy ha nem működik, miért nem, és erre még mindig nem kaptam választ.
Nem működik, mert
- csak egy segg
- egy szobor átértelmezés, de minek
- a perspektíva miatt diszkomfort, hogy leszarnak
- engem is Dávidnak hívnak, ez nem az én seggem
- egyéb
Köszi. :) Várom!
Elég magas labdát dobtam, kár hogy nem csaptad le.. :)
Rendben hogy ez egy akt.., viszont ha azt veszem, hogy egy képnek cím nélkül is meg kell állni a lábán (nyilvánvaló kivételektől eltekintve), akkor nem tudom hova tenni.
Remélem nem értettél félre, leginkább kérdeztem. Ha (feltételes mód, csak játszok), "csupaszítva" nézzük, szimplán a képet, akkor attribútumokat nem látunk; de enélkül is könnyen dekódolható, hogy emberi alváz látható - nemtől független. Aztán a cím, pozicionálsz, bizonyára funkciójában kimerült a jelzés. Innentől jön a kognitív része. Tehát, ezzel az egésszel azt akarom mondani, amit tanult kortárs gondolkodótól hallottam - az nincs a képben. ;)
A célod értem, érteni vélem, de az eredővel nem vagyok tisztában! Illetve melyik Zsolt készítette a képet (kommentektől elvonatkoztatok) - a kíváncsi, megismerésre vágyó; a 'közlő' Zsolt, aki saját viszonyrendszerrel dolgozik; vagy a Látszótér pedellusa, aki mint moderátor, ki akarja mozdítani a közösséget komfortzónájából.
Ezért is kérdeztem, melyik Dávid? A vélhetően történelmi alak, vagy a bibliai, esetleg mint ember? Utóbbi fogható de a perspektívával még mindig gondom van és erre értettem, amit. :)
A dinamika meg van és az kell, de helyzetbe hoz, determinál, most akkor ki is vagyok alapon én mint néző.. ezért mondtam hogy technikailag oké, de az irány más.
Mellesleg, láttam:)
http://www.wga.hu/art/d/donatell/1_early...
http://www.wga.hu/art/v/verocchi/sculptu...
Rendben hogy mezítelen ábrázolás egy reneszánszi sajátosság, szembeállás a középkor dogmatikus tanaival, antikvitás rulez, stb. Ergo ezért nincs átértelmezve, legalábbis nekem, csak egy másik oldalról bemutatva, a mester művét saját eszközökkel dolgozva. A szobatisztaságra nevelés pszichikai kontextusát behozni, szvsz mellébeszélés..
Természetesen nem mondtam hogy rossza kép, sőt tetszik, illetve egyet tudok vle érteni célja tekintetében.De attól még nem gondolom azt hogy úgy működne, ahogy fotóztad.
Remélem közelebb kerültem, vagy kerülök mert tényleg érdekel - így ezért kérdezek mert mint sok más ez se egyértelmű nekem - tévútra nem szívesen lépnék.
Köszi hogy elolvastad, összefüggéstelen okfejtésem! :)
Te láttál ruhás Dávidot? :) Dávid elsősorban férfi. És csak ez után bármi más. Szabadidőben lehet akár portás is, mindegy. :) Félre a viccel. Azt gondolom, hogy épp a képhatár az, ami visszaforgatja az egészet. Ettől nem lép át, hanem ahogy az eredeti is, kifordul a statikus állapotból, keresve egy másik nyugalmi helyzetet a kontraposztban. Ez a mozgás nem áll a végpontján, direkt nem. Ez adhat dinamikát. A linkelt kép pedig csak arra akart példa lenni, hogy lehet szokatlan a nézőpont, nem kötelező frontálisan szoboremlékszerűen csinálni. De még mindig nem értem, mi lehet az az ok, ami miatt popsikendős asszoc indulhat el. Ahogy István idegenkedése is ilyesmi lehet. Mondják, hogy a bilire szoktatásnál csesz el a legtöbb szülő valamit, ami miatt a fenék és tartozékai "tisztátalan" emléknyomként" rögzülnek. Lehet benne valami - igen, provokatív is a kép, hát hogyne volna az. :)
levagyunkszrva Zsolt, vagy levagyunk? :)
Azt akartam kérdezni még hogy mért mezítlen a szentem..? Kit ábrázolsz? a férfiút, a hadvezírt, vagy a királyt? Esetleg a fedetlenfenékkel gugoló pásztorórást?
Mert lehet akármi..
A másik amit írtam hogy kicsit elidegenítő, legalábbis a képolvasási sorrendemben ellentétes irányú, tehát ép át lép rajtam, nem érzem, hogy ánuszvetve megy a harc a filiszteusok vagy az aloés popsitörlők ellen..
A monumentalitást nem érzem, a linkelt kép meg szokatlanabb emlékkép. Kétlem hogy igazolna bármit is. különben meg riodelhoszénegro.
Segítek olvasni :) Ki van fejtve az eredetiben onnan, hogy "Szóval..." A lényege a fenékalatti-lentsége, amely a gravitáció függvényében roppant kényelmetlen hely.
@Nyözö: De amaz a fotó nem is csinált Góliátot belőle, mert a Góliát inkább itt van, éppen Zsolt képén. Ez Góliát, ez hatalmas, amaz tényleg egy torzó, és igen, inkább poén. Köszi a megfejtést amúgy, én is valami hasonlóra gondoltam. :)) Zsolt képe jobb amúgy szerintem. Csakhát... vagy épp azért...
Részben amiatt, mert groteszk, részben mert van értelmezhető környezete. Azt hogy mi zavar ebben a képben téged, azt én nem tudom megmondani, a sejtéseimmel meg semmire se megyek, meg értelme nincs sejtésre alapozni, ha van mód megkérdezni. István, mi zavar benne? :)
@István: a linkelt képen egyrészt a perspetíva már-már komikus módon eltorzította a képet, másrészt teljesen egyértelmű, hogy a szobrot ábrázolja a maga tárgyaias, anyagszerű mivoltában. Így érzetre sem lesz akt, és nem is lesz férfitestet ábrázoló kép belőle. :) Szerintem itt a különbség.
Zsolt képe átértelmezés is, a lineklt kép inkább egy idétlen, szokatlan perspektíva egy unalomig ismert szoborról. Az az érdekes benne, hogy Góliátot csinált Dávidból.
Az elemzéseket olvasgattam, és látom Zsolt, hogy belinkeltél egy Dávid fotót. Meg tudod mondani nekem, hogy azon a képen miért nem zavar engem a perspektíva? (Persze én is gondolok erről valamit :)) És az is igaz, hogy nincs is olyan erős hatással rám az a fotó, nem kavar fel, nem érzek semmi különöset iránta, el is fogom felejteni hamar.
(Amúgy értem, és elfogadom kíváncsi hajlamodat, én csak azt írtam le először amit gondoltam.)
egy kép válaszul a nézőpontra. :) ma kaptam.
http://www.flickr.com/photos/iosart/5335...
Maradok annál, hogy engem juszt is érdekel a dolgok fonákja. Az, amit nem szokás megmutatni. És érdekes, hogy az elsődleges nemi jelleget mutató ábrázolása ennek a szobornak, bár maga a szobor is prűd, hisz gyerek méretű szerszámot szobort a fiatal ereje teljében lévő férfire, de mégis elfogadottabb lenne, mint a feneke? Hmm, érdekes hogy milyen sémák rögzülnek gyerekkortól kezdve az emberben.
Érdekes az az élmény amiből táplálkozol.. valahogy ez még nem jutott eszembe. Osztom István véleményét, eléggé erős a képzettársítási háló. A világítás, plasztikus, hozza a szobor élményt, de ez a provokatív nézőpont inkább öncélú, mint előre mutató (szerintem; tudom nincs harag.) Szóval valahogy nem elégé idegenít el, de közelebb se enged (biztos a prekoncepció)
Én is élek egy örök klasszikussal: "Azellennemvéd..."
(ui: Úgy érzem a balfeslső-sarok negyed(?), eléggé uralja a teret, tán a kevesebb több..)
Nem egészen, inkább a kíváncsiság - láttam a Dávid szobrot, de nem mertem közel menni, nem is tudom, lehetett volna-e. De a szobroknál, az ilyen életnagyságú vagy nagyobbaknál nekem épp ez a lényeg, hogy büntetlenül lehet nézegetni mindenhonnan, szóval erről a kíváncsiságról szól legalábbis részben ez a kép. Másrészt mozgástanulmány.
Hát, ha kiprovokálod :) Minden esztétikai kiválósága mellett sem nézegetek szívesen alulról (ennyire jól kiemelten alulról) egy feneket (sem nőit, sem férfit), mert sokkal erősebb asszociációs előítéleteim vannak annál, mint amit a formák nyújtanának természetességükben. Szóval ránézek a fotóra, és a lentségemet érzem elsősorban... Teljesen másodlagos ehhez (nekem) a dávidi formák (hozzávetőleges) megidézése. Persze, gondolhatnám konklúzióként, hogy magam viszonyában egy dávidi alkathoz képest tényleg valahol itt vagyok... :) Erre meg persze "önnyugtatásként" Gyurica úr maró válasza jut eszembe: "Na és akkor nem hal meg?"
Mindemellett lehet, hogy pont ez a provokáció a fotó (tényleges, vagy részleges) célja.
Köszönöm - látom a többiek nem mernek megszólalni, pedig érdekelne, hogy ki mit mond, azért töltöttem fel. :)
Korrekt átértelmezése Dávidnak.
Joseph Heller Isten tudja c. regénye jutott eszembe, ő is kissé átírta meg átértelmezte a bibliai sztorit. Abban írja egy helyen, ahol Dávid elmélkedik, hogy "Michelangelo Mózesről és rólam is készített szobrot, de a Mózesé jobban sikerült". Valami ilyen érzés ez is. Remélem egyszer csak Mózest is láthatjuk Zsolttól :)
Kíváncsian figyelem majd a műsorod - ahogy eddig is - köszönöm!