Itt is egy szolarizált módszert látunk, a Camilla munkáiban többször ez az egészen leegyszerűsített, tónus nélküli, grafikus hatású eszköz már látható volt, nagyon szereti a határozott és nem részletgazdag, hanem pontos és expresszív megoldásokat. A kép ugyanakkor talán nem véletlenül kapta ezt a címet, azon estiskola-látogatók számára, akik egy húsz évvel ezelőtti alternatív vizuális kultúrát is ismertek, akár a Méhes Marietta, az Eszkimó asszony fázik, vagy a Kutya éji dala híres dizőze volt, ma már ugye egy korrekt és szalonképes háziasszony, vagy akár Péterfy Bori mostani kultuszszemélyiségére is utalhat ez a címválasztás valami ilyesmi kapcsolódást is jelenthet. De jelenthet a fogalom egyfajta visszatekintést is, már megtörténtre való utalást. A kép erősen vágott, mondhatni ollóval komponált, hiszen akár a hajkorona, akár a kép baloldalán lévő arcél ívei, amelyek biztosan nagyon szépek lennének, az erős állcsúcs és a mellette lévő szürkés árnyék íve, ezek lemaradnak a képről, nyilvánvalóan azért, hogy a nagyon erős feketékkel körberajzolt szemgolyók, a tekintet, és a hármas egység, amit a haj, a szem jelzései és az ajak ezek domináljanak és minden más részlet ki van söpörve a képből. Ez egy jó alkotás, pont a tekintettől az a balratolódás, nem központos szerkezet, nekem ez három disznó. (szőke)
értékelés: