István, ez számomra nem értelmezhető kép, nem tudom, hogy miért készült, mit akartál vele mutatni. Ha a madárról szeretnél képet, az ennél azért lényegesen nagyobb felkészültséget igényel, legfőképp a technikában. Ők nagyon mozgékony kis állatok, erre lessátrat szoktak építeni, ahonnan megfigyelik ezt az egészet, otthon nyilvánvaló ez megoldható másképp is. Mindenesetre ez nem egy pillanatfelvételi kategória, hogy találtunk valamit a háztetőn, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy ez ki lett metszve egy nagyobb képből, és ennyi maradt belőle, mert más értelme, hogy ilyen kicsiben kapjuk, nincsen. És hát, nem nagyon tudom, hogy mitől lenne az érdekes, vagy izgalmas, hogy ezen a kúpcserépen van ez a madár. Oda épített fészket? Vagy ott várja a párját? Semmi nem derül ki a képből. (hegyi)
Ok Mizó, ha a madár a fontos menj rá a madárra, ne nagylátószöggel messziről told. Ezt tök jól tetted annál a fecskés képnél. :)
A minimálság nem lenne probléma, de valóban jó minimált csinálni sokkal komolyabb feladat szerintem mint nem minimált, sokkal pontosabbnak kell lenni hozzá, ott kevesebb a tere a döcögésnek.
Kedves Zoltán. Igazad van, de akkor vedd úgy, hogy minimálban nyomom. Ezen a képen a teljes kockán a fele kék ég, a másik fele tető. Nem tudom azok a részletek mennyire érdekelnének téged. Nekem a madár volt a fontos, ráadásul egy madárt egyedül milyen leckébe raksz. Na meg nekem már voltak ilyen próbálkozásaim, hogy csak egy rigó.
Jó fejek a csurikák Mizó. Egyet nem értek, egytől nem tudok szabadulni, és bocs ha leírom, nem megbántani akarlak: nekem olyan érzésem van folyamatosan mintha egy nagy képről, ahol amúgy a nagymamát fotóztad lekvárfőzés közben kivágtál volna egy icipici darabot az előtetőn statikusan üldögélő verébről, mondván jó lesz az természetfotónak, a többi meg mehet mondjuk család leckébe.
Egyszerűbben úgy tűnik mintha a cél nem ez lett volna ez csak amolyan melléktermék.
Egyrészt ez így azért technikailag kevéske, másrészt nem érzem azt, hogy elmélyedtél volna a természetben, nincs ott a bújkálás, a megfigyelés, a pillanat keresésének öröme. Tudod az a Durell-i kíváncsiság. Ezt így gyakorlatilag bármelyik nap meglőhetnéd rendes képmérettel is akár.
De biztosan én vagyok a feszkógombóc morc alak mostanság, így azért ne vegyél túl komolyan. Hajrá Mizó, verébre fel!
Nem akarok kötözködni, de ez nem lett nagylátóval lőve, hanem 55-250@250mm-en. Jó persze nem tű éles, és igaz, hogy néha csak kivágott képeim vannak.
Próbálkozom, ez most így sikerült.