Nyilvánvaló, hogy ez nem egy elkapott kép, a mester tudta hogy fényképezik. A kép színvilága mely egyszerű, tiszta színekre épül, jól közvetíti Demeter egyéniségét, amit mi munkáiból ismerünk. Nagyon jó a tömegelosztás, a barna üvegezett fal és a kék rácsozat megteremti a főszereplőnek a színpadot. A narancsos napsárga háttér pedig megadja hozzá azt a szeretetteljes hangulatot amit a kép készítője éreztetni akar velünk. A néhány belógó zöld ág és a kutya pedig a kertvárosi, családias hangulatot adja. A mester arcáról pedig azt olvasom le, jó fényképezzen, ha akar, de jó lett volna ha télen megcsinálja a székes képet, az igazán jó lehetett volna! Tehát, három csillag és megvan a lecke is. (Bojtár Tamás)
értékelés:
Szerintem ez a kép úgy jó ahogy van! Zsolt, azt írod, hogy az öltözék akaratlanul ilyen, de kitalálni sem lehetett volna jobban, ehhez a környezethez. Nézegetem a Mester arcát, hosszan tudnék írni róla, hogy mit olvasok le róla, de mivel ez nem szokásom, most sem teszem. Még egyszer, Demeter általam látott portréi közül, ez tetszik a legjobban.
Nagyon szépek a színes és formai párhuzamok és ellentétek. A tér ellenére beszorítottságot érzek, és igen, ott a várakozás, és a kérdés is. Sok allegóriát kínáló fotó - szerintem azok számára is, akik nem ismerik Balla Demeter fényképészt. A különleges, befele forduló hangulatot számomra a ház/ajtó fele fordított testtartás erősíti, amelyből a kifele tekintet tényleg kérdővé válik. A kutyusról rendszerint a hűségre asszociálunk, illetve az őrzés, őrködés, éberség ugrik be - klasszikus festményeken gyakran szimbolizálták kisállattal a portréalany belső tulajdonságait...
Nekem.A barna ajtó meg a kutya.A levett zöld talángumicsizma ,meg az ágak otthonos nyugodt keretet adnak. Kicsit kopottas jól bevált dolgok.A kék korlát vázszerkezete ,meg a modell térde hasonló szikár szögletes formák.És már az idő múlására is emlékeztetnek.Az idilli nyugodt hangulatban ,máris feszültség keletkezik.Az összekulcsolt sok mindent megélt alkotó kéz,és a szeretetteljes de kicsit kérdő tekintet.Számomra az ember mindig égő lendületét,teremtőerejét mutatja .Szemben az eb bárgyú nyugalmával.Kissé zavarba ejtő,mintha azt mondaná:Mikor jut már el valaki a 60. leckéig?Én várom...
Gábor, egy kép szerkesztésénél több tényező EGYÜTTES hatása kell érvényesüljön. Tömegelhelyezés, színdinamika, tónusok, és ez mellett az, hogy hova és hogyan helyezed el a modellt. Ha ezt a képet állóban csinálod, lehet, hogy marad valami a színekből, de tömeget kiheréled. Ha nincs a jobb oldalon az ajtó, nincs, ami az egészet egyensúlyban tartsa.
Ez inkább csak fejben van meg, ahhoz túl sok a szürke a zöld, a barna, fehér.
A markáns alapszín foltok megmaradnak vágva is, viszont leesik a kuszaság, maradnak az egyéges nagy színfoltok.
Szerintem.
De hát, te képed, te tudod.
Hát, a korlát azért van ott, hogy ne ess le a lépcsőn, nem dobnám ki - egyébként a kép színbeli értelme a kék-vörös párhuzamok és a sárga-fehér kiegészítőkben van. Ha levágnám, akkor épp azt vágnám le, ami miatt a képben van némi játékosság. Tegyük hozzá, véletlen, hogy Demeter épp vörös-kékbe öltözött, de ez a párhuzam volt, ami okán a gépet a szememhez emeltem.
Hát én ezt állóba képeztem volna.
Ha kidobod a komplett kék korlátot, meg az az üvegtáblát, amiben a sárga szutykok tükröződnek, nem is rossz a kép.
Olyan nyugodt, de mégis súlyos/komoly pillanat. Mindenki figyel valakire... Demeter ránk, Zsolton kereszül, Demeterre Bobby... És van ezekben a tekintetekben a komolyság mellett valami szeretet. Bobby felnéz a gazdára, Demeter már egy másfajta, nem alá/fölérendelt szeretettel néz Zsolt felé, és közvetve a nézők felé. Van az egészben egyfajta összeszokottság, összhang, megbékélés...
Az az élénk kék korlát picit kibillent a habgulatból, annyira komplementer a fallal. Bár érteni vélem azért, hogy azzal van visszahúzva az üvegajtó sötétebb tónusú tömege, és látom azt is hogy ezt nehéz lenne kisakkozni onnan. Zsolt meg ismeri annyira a terepet, hogy megtette volna, ha kell és lehet, szóval nem szóltam. :)
Köszönöm Tamás, most már leírhatok két dolgot: az egyik Demeter véleménye, aki azt mondta konkrétan, hogy ez a legjobb öregkori portré róla. A másik, hogy a kép készítése után néhány nappal szívmegállása volt és kórházba került - szerencsére azóta jól van, minden rendben - de valahogy furcsa volt nekem ez az egész így együtt...