Denevér
Kár, hogy nincs gyakrabban farsangi bál. :-)

Egy jó amatőr képet látunk, a hibaisták megnyalnák az ujjukat érte. Pontosítani kell, hogy mit értünk amatőr képen ebben az esetben. Van egy romantikus megközelítése az amatőr történetnek, amit a hibaisták oldalán igen jól nyomon lehet követni, a rontott kép, az emlékkép érzése, amikor régi családi fotóalbumokat lapozgatunk, visszaidézünk régmúlt időket, eseményeket, vagy akár mint egy időutazás, betekinthetünk régebbi korok divatjába, történelmébe. Ez a kép technikailag két okból kerül a családi kép kategóriájába, az egyik ok a vaku használata, ami éles fényével mint egy kartonból kivágott forma, körberajzolja az alakot, és egyben a szemből érkező fénnyel a plaszticitását is redukálja. A másik ok a helyszín, ami egy előszoba vagy egy hall lehet, ahol szabadidős denevérként mutatja az alkotó a kész jelmezt. De nekünk ebben az esetben nem ezekkel a szembeötlő formai hibákkal kell foglalkoznunk, hanem az alkotás örömével, a kreativitással és a jelmezzel, mint képi formával. Az öröm egyértelműen látszik a testtartáson, a kitárulkozáson, de mindez jelmezben történik, ami egyben meg is könnyíti ezt a megmutatkozást, hisz a jelmez épp arra szolgál, hogy eltakarjon, hogy átalakítson minket. A jelmez felszabadító, és ez a szabadság a repülésben, a feltartott kezekben és a pici villanásnyira látszódó szemekben is megmutatkozik. Egyszerre bátor és rejtőzködő ez a kép, bátor, mert meri vállalni a jelmez miatti iróniát, humort, de rejtőzködő is, mert takarásban marad a személyiség, mert átlényegülve más bőrébe bújva végülis nem önmagát, hanem a jelmez adta szerepet vállalja az alkotó. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Farsang című műsoromhoz ezt a képet választottam illusztrációnak.

Semmi bántó szándék nem volt bennem, lenézés meg végképp nem.
Igaznak meg annyiban mindenképp igaz, hogy nekem igazán ez a véleményem erről a képről. De a közlés csak ennyi volt: az én véleményem. Ez nem értékitélet és főleg nem abszolútum. Én is tanulni vagyok itt és úgy gondolom, nem csak az ofő okít, hanem egymás véleménye is érdekes lehet. Csak úgy, mint közönség vélemény, mint valaki aki látja a képedet. Egy vélemény, nem több. Erről az egy képről, nem többről. Azt gondoltam, segíthet, ha elmondom én hogy látom a képed, sajnálom, ha bántóra sikerült. Nem volt szándékos.

Az igazság az, hogy már tényleg sajnálom, hogy feltettem ide. Ennyi.

Tamás: Persze, hogy ellophatod az ötletet, én is a neten találtam.

Gabor mondott egy nagyon jo dolgot ami engem megragadott. Lefele fejjel kellene "logni" Mekkora nagy geg lenne. :))) Persze tudom nem ez a cel.
Na de Nora! Engem lenyugoztel ezzel a kreativ jelmezzel. Ezt a kepet meg kellett mutatnod nekunk. punktum. Ellophatom az otletet a jovo evi balra?

Ne ugorjatok egymásnak. Nincs abban lenézés, ha tárgyszerűek vagyunk. Az emlékkép értéke pont a személyességben van. Abban a bátorságban, hogy elkészül és bemutatásra kerül. Hogy mennyi idő múlva lesz mondjuk az estiskolán is "aranyos a nóri", vagy "bájos a gábor", az idő kérdése és azé, hogy a közösség mit fogad el. Ha Szőkétől elfogadja a személyes üzenetet, ha Hegyitől elfogadja a bénázást, akkor egymástól is el kell fogadja.
Az egy másik dolog, hogy abban Gábornak van igazsága, hogy ez a kép nem fotográfiai kategóriába teendő. De ez nem baj.

Szerinted. De mondhat bárki bármit, akkor sem fog ezen változtatni. Úgyhogy nem is mondok semmit, bár amit írtál, azt mélységesen nem érzem igaznak, viszont meglehetősen lenézőnek igen.

Nem azt írtam, hogy nincs, csak azt, hogy én nem látom. És ez nyilván kettőn áll.
Amúgy én kifejezetten kedvelem, ha egy kép "nem életlen, nincs kettévágva, nincs bemozdítva, nem tükröződik, nem alulról vagy felülről van fényképezve, nem is mozgás közben, nincs rajta egy árva effekt vagy szűrő sem, azaz úgy általában csak egy kép".
Csak ez egy olyan családi albumkép, ami kizárólag érzelmileg megközelíthető. Nagymamák szeretik, nézd a Nóri milyen aranyos. Node akinek nincs ilyen megelőlegezett érzelmi viszonya a modellel, az ebből a képből kimarad. Mintha a buszon belehallgatnál egy beszélgetésbe és hiába értesz minden szót, mégse értesz belőle semmit, mert hiányzik a kontextus. Amit tehát én kaphatnék a képtől, az lehetne esztétikai, struktúrális mittoménmilyen élmény, de azt meg nem kaptam.
Persze itt minden mondatban van egy nagy szerintem.

De nincs benne semmi érdekes. Nem életlen, nincs kettévágva, nincs bemozdítva, nem tükröződik, nem alulról vagy felülről van fényképezve, nem is mozgás közben, nincs rajta egy árva effekt vagy szűrő sem, azaz úgy általában csak egy kép.

Onnantól érdekes a kép, hogy elkészült és beküldődött. Kiállni egy jelmezben. Ez az érdekes benne.

Akkor nem jó kép, ez egyértelmű.

Én nem látom benne a nagyon érdekes dolgokat. Bocs. Jelmeznek jó. Képnek??

Amúgy meg véletlenül fejjel lefelé van betéve a kép.

Egy esernyőből csináltam a szárnyakat, igen.

Hozzátenném, hogy nem csak öncélúan felpakoltam ezt a képet, hanem nagyon érdekes dolgokat láttam (képzeltem?) bele (kíváncsi leszek majd az értékelésre ezügyben); és mivel én állítottam be magamat is és a fotóst is, aki csak megnyomta a gombot, így a képet is a magaménak tekintem. Ez azért hozzátartozik azt hiszem magyarázatként.

Új hozzászólás