Tamással már valamelyik kép alatt már egyszer a fotosopról volt egy beszélgetésünk, ő nem volt teljesen egy véleményen abban a tekintetben, hogy az egy javaslat, hogy ameddig csak lehet, toljuk ki annak az idejét, amikor elkezdünk az utómunkával foglalkozni. Ezt azért mondom, mert a valós kép készítéshez képest az utómunka nagyon drasztikus tud lenni, nagyon erős eszköz. Itt most ilyen szolarizált helyzetet próbál imitálni ez a kópia, és ebben helyezkedik el maga a modell. A Tamás beszédmódja, ahogyan a képekkel beszél, finomabb annál, mintsem amit itt most létre tudott hozni. Tehát az eszközhasználattal van problémám, az utómunkával, hogy olyan eszközhöz nyúl, ami valószínű, ha labormunkában készül is, egy nehéz eszköz, és elég sok kópiát az ember elront, amíg azt hozza ki, amit ebből ki akar hozni. Ebben a gondolatban több van, mint amit most ez a fajta technikai megoldás megenged. Egyébként, ha már itt van ez a varázsszőnyeg, és ugye a leghangsúlyosabb tónusjáték a varázsszőnyegen történik, a többi minden csak alig felismerhető, roncsolódássá redukálódik. A varázsszőnyeg és a modell az, ami működik, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban. Nem akarok én itt ötleteket adni, de ha ezzel a szőnyeggel más környezetben, más utómunkálatokkal erős képet létre lehetne hozni. A másik dolog az, hogy a depressziónak nagyon sokféle stádiuma és stációja van, eléggé végső stáció az, amikor ennyire fekete lesz a környezet, ahhoz meg nem biztos, hogy ez a fajta félig buddhista, nyugalmat árasztó, ülő pozíció lesz a megfelelő kellék. Én szeretném, hogy ha lelki kérdésekről bővebben tudnánk beszélni Tamással, és nem elsősorban szóban, hanem képekben. Én úgy látom, hogy nagyon nagyon nagy az a csomag, amit ő cipel a hátán, és ezt a csomagot érdemes lenne elkezdeni kibontani. Ez akkor fog tudni menni, ha nem kapkodjuk el ezt az egészet, és minden egyes helyzetben tudunk egy picit kommunikálni majd egymással elemzések szintjén, és akkor ha kellő türelem és segítőkészség van a többiekben is ehhez. Tamásban is kell legyen ehhez türelem, hogy nem kötelező azt várni mindig, hogy én most beküldök valamit, és milyen jó lenne, hogy minden három csillagos lenne. Nem. Az is tökéletesen jó, ha beszélgetünk valamiről, és akár egy csillagot se kap. Ezt most átgondolásra adnám vissza, beszélünk róla, és meglátjuk, hogy milyen irányba haladunk. (hegyi)