Verának és Dininek:

Vincent Van Gogh: Virágzó mandulafa

Hó ide hó oda van Van Goghnak egy képe viráguzó nemtudoménmifa címen amit imádok nem tudok ettől szabadulni ha a képedre nézek

Köszönöm, Tamás, hogy ezt felveted, mert pont ez volt a mondanivalóm. A természet mozgásai nemcsak a pillanatnyi rebbenések, hanem az órákig tartó folyamatok is, mint ahogyan olvad az ágakról a dér, és az évmilliókig tartóak is, például a galaxisok forgása közös központjuk körül. Azért küldtem - tudom, hogy merészen - a mozgás leckéhez a képet, mert erre a hosszú folyamatra két dolog is utal, az éppen esésben lévő jégkristályok, és a már leesettek hűlt (? :)) helye, a még nem elolvadtak fehérsége az ágakon. Én sem láttam ennél jobban, ahogyan vetkőzik az erdő, de éppúgy, mint itt a képen, félreérthetetlen jelei voltak, és ezeket figyelve lehettem a része. Ha átcaplatok az erdőn a gondjaimba merülve, nem jöttem volna rá.

Köszönöm Ági:) Azt hiszem az ofő meg fog kérni, hagyjam már a havas napokról készült képeket;)

Színeiben szép kép ez Vera, de az Ofő majd a többit.

Szia Verus!
Nekem ez egy tetszetos kep, szep szinekkel, kedves gondolattal, de a mozgas nem erzelkelheto rajta. Inkabb vagyat erzek a kepben. A lefele logo agak, a mar hianyos zuzmaraoltozet mind, mind a tavaszt varjak. Ez lehet egy fa legnagyobb vagya telen. Talan a teli feher bundajat is azert vetkozi le magarol, mert abban bizik, hogy a nap megszanja meztelen testet es megajandekozza ot azokkal a lagy, melengeto sugaraival amibol o uj, zold kabatot varrat majd maganak.