droid

droid

Ismerős az az érzés, amikor minden nap dolgozol reggeltől estig?

Örülök annak, hogy János küzd ezzel a feladatsorral, és arra szeretném kérni, hogy ne adja fel ezt a küzdelmet! Olvastam a kommenteket, és ennek tekintetében lehet, hogy én leszek a rossz hír hozója, mert én nem vagyok elégedett ezzel a képpel. Azért nem, mert ez egy színjáték. Nyilvánvaló, hogy mondhatjátok erre azt válaszként, hogy na, de hát minden ilyen önkép színjáték valahol. Igen, csak az nem mindegy, hogy ez a színjáték hihető-e, vagy sem. Másképpen is fogalmazhatok, talán erős szóval, és ezért kerülném is azt, hogy ez ragadjon be, de értelmezni kell azt, amit mondtam, és talán ebben az értelmezésben segít, ha azt mondom, hogy ripacskodás. Amikor túljátszunk valamit, amikor túlságosan végig van ez az egész gondolva, és ettől elveszik a spontaneitása. Értem én, hogy beakasztottad magad a ruhás szekrénybe, mert ott lógsz te, mint ruha, és az egésznek van egy ilyen orwelli érzete is talán, vagy tudnám hozni a Szép új világot példának, de akkor ezt egy kicsit össze kell koszolni. Nem lehet ez ennyire rendezett. Ezt többféleképpen meg lehet oldani: világítással, a pózzal, amit felveszel. Azt gondolom, hogy ez ha a színpadi technikát mondom, akkor a Stanislavski módszert tudnám példa képpen felhozni, hogy meg kell azt tudni élni. Ahogy az üvöltésnél fontos az, hogy az az üvöltés elhangozzon, mert attól, hogy kitátom a számat, attól még nem lesz üvöltés, ez is fontos, hogy megtörténjen, és ne csak eljátsszuk. Várnám azt, hogy érkezzen erre egy ismétlés. Ne dobd félre, és azért ne, mert te vetetted ezt fel, és akkor már csináljuk végig, de akkor tessék azt elgondolni, hogy ezt hogyan lehetne jól megoldani. Nem biztos, hogy a szekrény lesz a megfejtés. (hegyi)

Hozzászólások

Szerintem - és úgy tervezem, hogy innentől tovább már nem rágódok ezen - itt nem primer közlésről van szó, hiszen egy ember mutatkozik be, aki eszközként éli meg az életét, nyilván kis túlzással, de ez a képből teljesen érthető.
Nem űrfilmet játszik el, hanem a saját élethelyzetét ábrázolandó csinál egy túlzó beállítást.
Látunk egy embert a szekrényben, és sokfélét sejtünk róla máris. Nem azt, hogy van ruhásszekrénye és nem is azt, hogy hány darab inge van, és még csak azzal sem foglalkozunk, hogy hol van rajta szőr (bár lehet, hogy a Jóska mégis) - mert szerintem ez volna a primer közlés itt.

Zsolt el kell, hogy szomorítsalak :D.. a szememben Te igenis megmondó ember vagy, mert Én (és szerintem mások is) itt tanulni vagyok, rgo Te tanár vagy, egy olyan valaki, aki megmondja, hogy mi van. Félre ne érts ez teljesen pozitív dolog! Persze tudom, hogy a művészet szubjektív, és ebbe ne is menjünk bele, csak azt akartam mondani, hogy akarva-akaratlanul, itt Te megmondó pozícióban vagy, számomra mindenképpen, na.. de vissza a képre..

Még az akt előtt, de nem is, hanem úgy összesen, amikor a képet kigondoltam és készült, és utána is, magamra mint droidra, nem emberként, nem egy érző valamire gondoltam. Mint ahogy a nagy vállalatok (több ezres foglalkoztatottságú cégekre gondolok) sem tekintenek emberként az alkalmazottakra, nyilván akkora méretben nem is nagyon lehet, tehát csak eszközök vagyunk a szemükben. Ezért nincs külön cselédszoba, nincs meló után közösségben a droid, a droid, valakinek a használati tárgya, amit beakaszt a szekrénybe amikor nem kell.

Miért nem meztelen?
Mert akkor már nem használati tárgy lenne, akkor már túl emberi lenne - szerintem -, megjegyzem csak az ing volt rajtam amikor készült a kép. Hogy miért csak az ing, azt már István kifejtette, persze nem vagyunk egyformák, biztosan van aki nem az inget veszi fel elsőnek... :)) de bennem is ez a kép él.
Gondolkodtam rajta, hogy de legyen rajtam nadrág is, de az úgy megint túl emberi és mivel egyébként is csak ingek vannak a képen, alul semmi, a droidon is csak ing van, alul semmi. Nekem valahogy így felesben nyilvánul meg igazán droidnak, így az ing miatt jobban meg van az "öltönyös" munkahely képe.. míg ha meztelen lenne, akkor sokkal inkább az jönne le, hogy ez most mit keres a szekrényben..

Amit István írt, sajnos rám is igaz, nem igazán tudok szakmai/művészi/esztétikai szemmel, gondolkodással érvelni, gondolkodni.. így marad a naivitásom és szeretetem a fotózás iránt, amivel valamennyire letudom "képezni", amit mutatni akarok. :)

Egyébként megfogom csinálni ezt a képet úgy is hogy nem lesz rajtam ing, mert most már kíváncsi vagyok úgy mit mutat. Úgy mennyire lesz droid, lehet, hogy úgy lesz az igazi.

Jajj, de István, nehogy már én valamiféle megmondóember legyek már, na. Dehogy. Minden írásomhoz nem teszem oda, hogy szerintem, de értsük oda. Szerintem.

Márti igen fontos dolgot írt le, mert valóban félreérthető voltam. Ezért igyekeztem helyére tenni, hogy nekem mi a verbálfotó. Nyilván annyiban hasonló, hogy verbálfotó nem lehet dokumentarista vagy hibaista megközelítés, hiszen eleve kell, hogy legyen valami leképezés előtti fejbeni kép vagyis talán itt csíphető nyakon a dolog, hogy elsősorban nem KÉP, hanem MONDANIVALÓ. Talán így. Hogy más számomra valamit MONDANI akarni, és más azt képben, vízióban látni és láttatni akarni.

A másik az akt kérdése. Úgy érzem, az akt valamiért azért van egy félemlős fura fiókban, mert a testiséggel van rokonságba hozva. Holott az akt az csak forma. Itt pl az ing a testen, főleg a karokon igen izé, hogy ennyire lelóg, és ez mint esztétikai kérdés nekem feleslegesen bonyolít valamit, ami tehát formailag nem jó. Az akt mint a test formája ősibb vagy természetesebb, kevésbé manipulált dolog nekem.

Ha a verbalitás felől közelítem, nekem akkor is sok az ing, hiszen most akkor a csávóka vagy egy droid, aki be van akasztva valamiért a szekrénybe, mondjuk ez is zavaros picit, hogy miért van a droid az inges szekrénybe akasztva, miért nincs a droid cselédségnek egy külön sdroid fakkja, ahol a droidok lógnak... szóval na, de emellett mint folyamat is zavaros, hogy akkor félig felöltözött, majd visszaakasztották?

Zsolt, azért érzem még szükségét, hogy lejegyezzem gondolataimat :) mert ha hiszed, ha nem (de azért remélem annyira már közel vagyunk, hogy nem feltételezed, hogy félrebeszélek), ez nem matek, nekem ez a fotó hordozta a címet is. Ha nincs cím, akkor is ez ugrik be nekem: egy droid oké, lehet, hogy nem ebben a szóalakban. Ez azért lehet, mert tudom mihez kötni. Ha ciki, ha nem, pl a Hiro képet nem tudtam mihez kötni, kellett a szöveged mellé, hogy mi is - mert nekem csak szkafanderek voltak minden továbbiak nélkül, a maguk egyszerű érdekességében. Nem értettem, de már értem, mert elmondtad.

Kivitelezés, világítás, vágás meg ilyesmi fotográfiai ügyben nem állok vitában, sem az esztétikában, semmiben ami a művészeti vagy az alkalmazott szakmaiság, és még azt sem vonom kétségbe amit írsz, elfogadom, hogy ebben az iskoládban ez a látásmód, nincs ezzel bajom, támogatom, mert hiszek benne, hogy fontos ügyet szolgálsz. Egyedül ahhoz ragaszkodom, hogy értem ezt a fotót szöveg nélkül is, csak a testtartásból és a szituációból. Elfogadhatod, vagy sem, ez is mindegy nekem, bármilyen rosszul is hangzik, mert ez semmin nem változtat :) Ha aktként közelít, vagy gatyában odaáll János, garantáltan nem ezt a felismerést, és nem ezt az élményt kapom...

És még annyit, hogy Márti hozzászólása is nagyon fontos szerintem!

Márti, egyáltalán nem azt, ha valaki előre gondolkodva szervezi a képeit, sőt, én azt mondom, hogy ha a hibaizmus az egyik oldal, akkor a másik az általam kreatív fotónak hívott, de mondhatóan konceptuális fotó. Vagy mondhatom úgy is, hogy az egyik irány az, amikor az alkotó reflektál az adott helyzetre, és dokumentálja, leképezi azt, a másik pedig, amikor maga szervezi képpé a környezetet előzetes elképzelés, vízió szerint.

A verbálfotó az, amikor a témát szájbarágva, úgy adják elő, hogy az a primer közlésen nem tud-akar túllépni, nincs egyéb értelmezési réteg vagy lehetőség, mint egy - és ami a legfontosabb, hogy ez a közlés javarészt más médiát igényelne, jószerivel irodalmit, nem képit, mert nem történik meg a képnyelvi transzpozíció.

Jó, hogy ti megegyeztetek, de én azért még akadékoskodnék egy kicsit.
Számomra nem világos Zsolt, hogy mit is értesz verbálfotó alatt, vagy ha mégis, akkor azt nem értem, hogy az miért hangzik (vagy csak én hallom) mindig lesajnáló hangsúllyal.
Szerintem egy létező, működő dolog a konceptuális fotó, és az általában valamilyen elég konkrét dolog köré épül, tetten érhető rajta a koncepció, az előzetes agyalás, ha akarod, a matek.
Az ilyen típusú képnél szerintem ennek a koncepciónak az átadása a legfontosabb, és másodlagos marad az esztétikai csomagolás. Talán direkt is, jelezvén, hogy ezt nem úgy kell nézni, hanem amúgy.

János, a lényeg, hogy csináld. Mert úgy lehet haladni csak. Nem spórolható meg ez, mert ahhoz kilóra meg kell csinálni a képeket, hogy egyszer csak átkattanjon fejben a váltó.

Lehet, hogy nekem ilyen "szájbarágósan" kell, de így már értem is amit mondani akartál az elején.. Köszönöm!

János, István, tegyük félre a matekot. Képről beszélünk. A képnyelv tekintetében nyilván az első lépések még szótagolva mennek, mint az egyszeri videoklipnél, ahol azt énekli a dalnok, hogy magányosan állok egy sötét udvaron, és erre azt látod, hogy egy fickó áll egy sötét udvaron. Szuper. És ha elrugtam egy követ, amerre gurult, arra mentem tovább, és látod a lendülő lábat és gurul a kő szuperközeliben és a fickó elindul valamerre. Amerre a kő, ja.

Na, hát én erről próbálok beszélni a képeknél, hogy a képnyelv ennél szofisztikáltabb. Rafináltabb. Az, hogy be kell járni droidként a munkába, persze, fontos, de ennek a képi megjelenítése ha szóképes megoldásként jelenik meg, akkor szerintem kontraproduktív. Nekem itt egy fickó áll a képen ingben a szekrényben és nem azon gondolkodom, hogy ő droid, hanem hogy miért alszik ott. Nem véletlen, hogy Hiro képét beidéztem. Ugyanis az Apollo programról egy érzelmi megközelítést ad, részben a használt űrruhákkal, de a renddel is, de közben az esendőséggel is, az embertelenséggel is, mindez ott van a képen, de nem akar a képen sűrűsödni konkrét szavakká, tehát nem képvers, hanem az alkotó hagyja, hogy mindez a fejedben, benned, a saját kontextusodban épüljön fel és ebben az a fontos, hogy ha így teszünk, akkor a néző a saját élményeit és ismereteit is beépíti a képbe és így a végeredmény benne az alkotóval közös, azonosuló eredmény lesz, ezért a képhez köze lesz a nézőnek. Ha nem így teszünk, hanem precízen leprogramozzuk a képet, hogy az összes lehetséges elágazás egy irányba mutasson, akkor bár látszólag teljesítjük a feladatot, de mégsem kerülünk közel semmihez, tehát én amikor azt mondom, hogy ez egy színház, és abban nem mindegy, hogy a színészi játék milyen, akkor erre gondolok.

Állj be a szekrénybe pucéran. A ruhákkal amit nem akarsz mutatni, azt takarhatod, azzal nincs gond. De ha így teszel, ha nem akarod pantomimezni azt, amit mondani akarsz, hanem csak utalsz rá, a néződ furcsa mód jóllehet messzebb fog jutni, mint így.

Elnézést a kései válasz miatt..
@Zsolt: A lógást próbáltam pár pózban, egyelőre ennél jobban nem tudtam "lógni", bár tény, hogy ez nem igazi lógás. Abban is egyetértek, hogy lehetne egy erősebb vonala a képnek, egyelőre nem tudom mi lehetne az. Kacatokat, nem gondoltam felsorakoztatni, a már leírt okok miatt (illetve, egy droidnak minek kacat?)
Nem adom fel, szóval lesz ismétlés, bár ez nem is olyan egyszerű :)..

@István: Nagyon örülök, annak amit írtál, mert szinte 100%-ig lefedted azt, amire én csak utaltam a képalában: "Ismerős az az érzés, amikor minden nap dolgozol reggeltől estig?" és ami ezzel jár, előtte készülődés, utána teljes fáradtság..

De a legjobban az esik, hogy megy egy kis "vita", egy kis beszélgetés a képem alatt! Köszönöm.

István, mennyi mindent nem ismersz te még rólam... de majd mesélek. :) Szóval én itt több, egyszerre kb. hasonló erővel jelen lévő értelmezési síkot érzek, ingek, vállfák, szekrény, pasi, gatya nélkül, alszik, droid, de ez így nekem még a verbálfotó oldalán maradt. Ahhoz, hogy stimmeljen, valamit el kell engedni, valamit erősíteni kell és helyre fog állni a rend. Most én ezt nem érzem.

Zsolt, :) az általad is igényelt visszajelzés jegyében írom:
szerintem azért nem érted, mert talán sosem hordasz inget, nem dolgozol "inges" helyen. Uis az ember nem a nadrágot veszi fel először ha inget fog venni. Az ilyen "inges" melóba készülődés üzenete Nekem ez a fotó. És a droid üzenet is ennek szól, és szerintem ez mindenkinek kapásból érthető, aki kicsit is dolgozott ebben a világban, a képről is érthető szinten, és mondjuk látott már egy csillagokháborújavalamelyikutóbbi részt is... (vagy ha nem, hát nem) Ide nem illik sem akt, sem gatyás fotó, az lenne szerintem túlpózolva, vagy alulértelmezve, másról szólna. Ez az üzenet nekem így felelősség, és játék is, igazi személyiségjegyek sora. Mondanivalóját tekintve tökéletes egész alakos önportré szerintem. És még annyit: én a tartalomról beszéltem most! :)

Az elemzésről és utána a párbeszédről ez jutott eszembe:

Megtörtént, holott nem követtem el,
és nem történt meg, holott elkövettem.

(PJ)

Is. Egyrészt miért lesz ezen a szerencsétlenen ing, és ha ing lesz, miért nem lesz gatya? Nézd meg Hiro képét. Szóval egyrészt itt eleve van egy zavar az erőtérben. Állj be közéjük aktban és lehet, hogy értelmezhetőbb lesz. De sokat segítene, ha legalább kb az ingek is egyformák lennének. És kísérletezni kellene az ing színeivel is. Másrészt a gesztus. Tudom, hogy nem könnyű, de ha már ruhában állsz be, ott lehet erre rásegíteni, hogy ne a tested tartsa a ruhát, hanem a képzeletbeli akasztója. Hisz te nem lábujjhegyen állsz, hanem beakasztva. Anatómia. Hogy lóg egy test? Ezekre kell figyelni ahhoz, hogy átütő legyen a dolog. de legelsőnek is azt tisztázd, hogy miért van a droidon ing és miért nincs gatya.

Köszönöm Zsolt az elemzést, amit írsz értem, kivéve a színészkedéses részt. A túljátszás úgy érted, hogy túl steril a környezet? Nem ilyen egy átlag ruhás szekrény? Mert ezeken gondolkodtam, de arra jutottam, amikor a képet csináltam, hogy a nem túl távoli jövőben (bár lehet ez már sztereotip gondolat), amikor már vannak androidok stb.., akkor egy ilyen letisztult jövőkép fogadhat egy ruhás szekrényben. Persze könnyen lehet én tévedek, és akkor is tele lesz kacattal a szekrény alja, bár megjegyzem nálunk ilyen tökéletesen üres. Illetve még egy sor ruha van, de nyilván kivettem mert nem fértem volna el.

Szóval a testtartás/arc - kifejezéssel (is) van inkább gond, vagy a környezettel/beállítással? Ez az ami nem tiszta most nekem.

Szia Robert! Köszönöm, jó tudni, hogy megmozgatott a képem.
üdv,

Szia Janos,

az elso pillanatban ez a kep valamifele negative erzest keltett bennem. De ez egy nagyon jo
kep, mert sikerult elerned , hogy a "nezo"-bol kivalts valamilyen erzelmi reakciot . Orulok, hogy jo kepet keszitettel. S " mukodik " a photod .
Udv. : Robert Biri

Zsuzsa köszönöm! :) könnyen lehet, hogy lesz folytatása...
(valamibe muszáj beleütnöm az orrom.. :)

Tetszik az ötlet, ahogy beálltál a sorba a sok vállfa közé, szuper a lábujjhegyen állás, ahogy igazodni próbálsz, (miközben persze alul-felül jól kilógsz - és ez így van teljesen rendjén.:) Nekem egyedül az szúrja a szemem kicsit, hogy az orrod hozzáér az előtted álló inghez.
Azt gondolom, hogy ez egy klassz önportré/önjellemzés, de - szerintem - ebben az ötletben még annyi poén van (lehet), hogy én szívesen venném, ha lenne folytatása. Gratulálok!

Köszönöm István Neked is :), tagadhatatlanul némi sci-fi vonal van az elgondolásban :)

A kis fejbiccentésed és a lábujjhegyed felemeli az azonnal érthető konkrétumból, és rá is kacsint a SW rajongókra. Szerintem sokat mesél rólad ez a fotó :)

Köszi Márti, örülök, hogy így látod, hogy valamit adott a képem!

Szerintem ez egy sikeres önportré, legalábbis kirajzolódik a képen kívül is egy figura, én ezt tekintem sikernek, szóval nekem sikerült bemutatkoznod.

Köszönöm Sándor, mm ebben van valami, annyira nem vagyok könnyű.. :))) de persze értem.

ohhh...jó lett volna egy válfát bent hagyni az ing alatt,... egyébként működik nállam....

Új hozzászólás