Nagyon érdekes ez az egész. Hogyha a köldök leckébe került volna, akkor még érteném is. Mert van egy ilyen szülőcsatorna hangulata ennek az ügynek, akár még azt is mondhatom, hogy azok a mesék, amiket a halálközeli élménynek a megfogalmazói mesélnek, még arra is tudnám mondani, hogy hasonlatos, mint ez az út, hogy megyünk a fény felé egy alagút végén, vagy hogy vonat, vagy nem, és hogy szembejön, vagy mi megyünk jó irányba, ez is lehetne egy párhuzam. Maga a helyszín, a megfogalmazás tökéletesen rendben van. A figurának a megjelenésével azért nem tudok egyelőre mit kezdeni, mert tömegben ez nem jó helyen van, ha egy másfél-két lépésnyit jött még volna felém ezen az úton, akkor jobban kikerült volna a kép jobb oldalára ez a figura és akkor került volna egyensúlyba a tömegelhelyezés. Ez az egyik része a dolognak. A másik része az az, hogy ha ezt egész alakos önportrénak veszem – jó, én szeretem az elvont üzeneteket, de ugye az első 3 lecke a bemutatkozásról is szól -, bár ebből a képből nagyon sok mindent le lehet következtetni és nagyon sok üzeneti vonalat el lehet indítani, de nekem most ez a bemutatkozás dolog nem annyira jön be. A címmel nem nagyon tudok mit kezdeni, ez valószínű, hogy valamilyen személyes üzenet, vagy egy személyes élménynek a verbális megjelenése, amivel semmi baj nincs, hisz nem kötelezően kell nekem ezt érteni. Ha összefoglalom az egészet, akkor azt tudom mondani, hogy jó ez a színvilág, jó a perspektíva, jó a torzítás, az is jó, hogy elfordul ez az egész, tehát minden rendben van, ami az ún. színteret, vagy színpadot illeti, a figura megjelenítése is szükségszerű és kell, és a gondolat is teljesen rendben van. Kicsit kijjebb hoznám ezt a figurát, amennyire lehet a jobb szél felé, hogy ennek az egész útnak, és utazásnak formailag is megfeleljen a dolog, és akkor nagyjából ez meg lenne. Az a kérdés, hogy lehetne ezt ismételni? Érdemes lenne! Ha jól látom, akkor ez egy duplaexpozíció lehet, gondolatom szerint ez az, persze más trükkel is el lehet érni az elektronikában azt, hogy ez a figura oda kerüljön. Én nem erre akarlak biztatni, hanem arra, hogy inkább egy ismétlést kapjunk. Arról nem vagyok 100%-ig meggyőződve, hogy szükség van-e arra, hogy ezen az úton ennyire szellemalak-szerű legyen ez a figura, mert ha viszonylag kevés fényben, sziluettesen meghagyod ezt a szereplőt a maga valóságában, akkor is fog működni ez a történet. Tehát ez egy kicsit olyan poénra vett dolog, hogy nem elég a zöld, meg nem elég a torzított objektív, meg nem elég a furcsa hangulati világ, hanem még erre ráhúzom azt, hogy még ide kerül egy szellemalak. Nekem ez már egy picit sok a jóból. Kell a figura, de ott azt a valóságban kellene megcsinálni. Jó lenne, ha erről tudnánk beszélgetni, és kíváncsi lennék Csaba véleményére. Mindenféleképpen visszaadnám ismétlésre, továbbgondolásra ezt a leckét. (hegyi)