Olyan ez a kép, mint egy lenyomat. Eszembe jut róla az az idő, amikor általános iskolában Ágfalván kellett csinálni környezetismeret órára lenyomatokat levelekből. Préseltük a könyvek között, aztán némelyiket az ember ottfelejtette, és hosszú idő után került csak elő. A másik emlék, amit előhív ez a kép, amikor anyám szanatóriumban volt Balfon, és én is írtam levelet meg ő is, és ő szedett virágokat a szanatórium kertjében, és azokat lepréselte, és beletette a levélbe. Egy kicsit hasonló érzés van ennél a képnél, miközben az egésznek a drámaiságát fokozza a háttér, ami sok minden lehet, de mindenféleképpen valami fa deszkázat - az a csillanás, ami a kép tetején látszik, ami egy hosszabb expozíciónak tűnik, ez a roncsolással együtt olyan, mintha víz alatti felvételt látnék, mintha valami emléknyomot nagyon mélyről, nagyon messziről hoznék föl. Nagyon érdekes a felvétel azzal a technikai megoldással, amit Vera talált magának. Olyan, mintha egymásra fényképeződnének rétegek, és ezek a rétegek az életünk, az emlékeink rétegei is. Nagyon köszönöm, ezt a többieknek mondom, hogy ez egy három csillagos munka erre a leckére. (hegyi)