Egy nagyon fontos döntést hozott az András, hogy a képet ebben a tónusban és színvilágban tartotta, merthogy a realitásból amit itt látunk, a borospohár, a másik borospohár, a fogpiszkáló, a tányér, tehát elmentünk vacsorázni valahová, jól éreztük magunkat, és hát nekem úgy tűnik, ez már az ebéd utáni helyzetnek tűnik nekem, tehát a helyzet konkrétságát pontosan ezzel tudta átemelni és egy hangulatot belehozni, hogy ennyire minimálisra vette a tónusterjedelmet, ennyire sötétben és finoman érzékeltetve a formákat, dolgozott. Az egyetlen egy kérdés, ami bennem felmerül, az az, hogy itt megint a kompozíció és az elhelyezés az, ami kérdéses, ugyanis itt most főszereplőnek be van téve ez a pohár, miközben a háttérben lévő formák fényjátéka nem indokolja, hogy a kompozíció ennyire centrális legyen, és függőleges irányban is a kép felső részén van egy ujjnyi rész, ami mondjuk alul, ha megmarad a pohár talpa, az jót tett volna, még egy ilyen csillogás létrejött volna – tehát szerintem nagyon jó a meglátás, amit az András észrevett, és örülök neki, hogy ilyen mélységekbe indul el, és azért nem is vonok le emiatt egy disznót, merthogy én várnám a folytatást, és ezzel szeretnék neki úgymond kedvet csinálni, hogy folytassa ezt a fajta munkát, és ezt a fajta figyelmet, amit most ezen a képen látunk. (szőke-hegyi)
értékelés: